Homérosz:

Íliász

Az eposz címadója Ilion, azaz Trója, így az Íliász szó jelentése Ilionról szóló.  Az ismertetést segítségül szánom azoknak, akiknek a részletes cselekmény felidézése segítségükre lehet, ezért a fejezetenkénti ismertetést választom. Valószínűleg kevés lesz ehhez a 900 szó és sok a 24 fejezet, így minden valószínűség szerint több részletben sikerül csak megjelentetni a mű ismertetését.

 1. ének

 A nevezetes első sorok megjelölik a témát: Akhilleusz és Agamemnon haragja és annak következményei szolgálják az eposz témáját. A harag oka az, hogy Khrűszész pap lányát, Khrűszéiszt Agamemnon vonakodik visszaadni az apának, aki Apollón papja, holott mindenki érzi már Apollón rosszallását, mert dögvész pusztít az akhájok (görögök) között. Khrűszész hathatósabb segítséget két Apollóntól: az 9 napig nyílzáporral pusztítja a görögöket. A közfelháborodás hatására Agamemnon lemond a lányról, de cserébe Akhilleusz rabnőjét, Briszéiszt követeli magának. Most Akhilleusz érzi sértve magát, fájdalma, hogy közismerten rövidre szabott az élete, Agamemnon mégis megfosztotta a rövidéletűt rabnőjétől. Ő anyjától, Thetisztől kér segítséget, aki Zeuszt kéri: segítse a trójaiakat a görögökkel szemben.

2. ének

Zeusz hamis álmot bocsát Agamemnonra, amelyben Nesztór azt tanácsolja, hogy támadják meg a trójaiakat korábbi elképzelésük ellenére. Agamemnon felettébb csodálkozik a tanácson, nem vállalja a felelősséget, ezért agyafúrt módon azt mondja vezéreinek, hogy reménytelennek látja Trója bevételét, ezért hogy ne ontsanak több vért, vonuljanak vissza görög honba. Azok felháborodnak, gyáva megfutamodásnak tartanák a visszavonulást. Főképp Odüsszeusz vérét hevíti a harci tűz: így végül is a vezérek mondják ki azt, amit Agamemnon az álom hatására akart: támadják meg azonnal Tróját. Kiadja a parancsot, felsorakoznak a görög hadak. Részletes seregszemle, azaz enumeráció következik kb. 250 soron keresztül. A trójaiakat Írisz figyelmezteti a veszélyre, így ők is hadrendbe állnak, s nem éri őket váratlanul a görögök támadása. Homérosz hasonló részletességgel mutatja be a trósz sereget is.

3. ének

A trójaiak haragszanak Pariszra, amiért ilyen nagy bajt hozott népére. Különösen Hektor haragszik. Parisz nem tartja magát felelősnek, hiszi, hogy az istenek játékszere volt. Felajánlja a trójaiaknak, hogy megküzd Menelaosszal, Helené férjével, így vetve véget a több mint kilenc éve tartó háborúnak. A küzdelemben Menelaosz győz, Aphrodité ködbe burkolta és kimenekítette Pariszt a csatatérről, egyenesen Helené ágyába.

4. ének

Zeusz biztatására egy trójai harcos megszegve az esküt, Menelaoszt célba veszi, el is találja, de az nem kap halálos sebet. Pallasz Athéné gyöngéden félreterelte a nyílvesszőt, így az okozott ugyan sérülést, de nem halálosat. Agamemnon meg akarja torolni az esküszegést és az öccsén esett sérelmet. Körbejárja harcosait, s hadba hívja őket. Megkezdődik az összecsapás, folyik vér mindkét táborban.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                

5. ének

Az istenek messzemenően beleavatkoznak a harcba. Aphrodité fiának, Aineisznek az életét menti meg, miközben ő maga is megsérül a csuklóján. A görög oldalon Diomédeszt mutatja be harc közben a szerző. A trójaiakat Árész is segíti, de Diomédesz Athéné segítségével őt is megsebesíti. Zeusz megunja az esztelen öldöklést, így figyelmezteti fiát, Árészt: „minden olümposzi isten közt legjobban utállak/ mindig a harc kedves neked és a viszály meg a dúlás/ mert anyád konok és iszonyú lelkét örökölted.” Hektor is hadba száll, a legnagyobb trójai hős.

6. ének

A csatában egymással szembekerül két hajdani jó barát, Diomédesz és a trójai Glaukosz. Nem emelnek kezet egymásra, barátságuk jeléül fegyvert cserélnek.

Otthon Hektor Pariszt figyelmezteti, aki méltatlanul távol marad a harctól, Helené „szoknyája” mellett múlatja az időt. Helené sincs megelégedve vele: ”hát legalább derekabb embernek hitvese volnék”. Hektor, a legvitézebb a trójaiak közt, elbúcsúzik szép feleségétől, Andromakhétól, és Asztüanaxtól, kicsiny fiától, aki szép, mint égen a csillag. Anromakhé Akhilleusztól óvja őt leginkább, hisz ő ölte meg apját és hét fiútestvérét. „És most Hektor, te vagy édesapám, te vagy édesanyám is és te a fivérem”. Mindketten sejtik a gyászos jövőt, Trója elestét és saját vesztüket.

7. ének

Ismét energiatakarékos megoldást választanak: Hektor hívja ki a legkülönb görögöt. Sorsot vetnek, mert Hektorral szemben ódzkodik kiállni mindenki: Aiászt vetette ki a sors. Összecsapnak, de egyik sem tudja legyőzni a másikat, elismerve a másik erejét, barátként válnak el. Ekkor Anténor ajánl fel békés lehetőséget: adják vissza Helenét, s akkor elvonulnak a görögök Trója falai alól. Párisz csak az elrablott kincseket adná vissza, megtoldva azokat sajátjával, de Helenét nem adja.  A görögök felháborodottan visszautasítják az alkut. Fegyverszünetet kötnek, hogy halottaikat máglyán elégethessék.

8. ének
Zeusz megtiltja az isteneknek, hogy a görögöket segítsék. Köti őt a Thétisznek tett ígérete. Diomédész ismét bebizonyítja bátorságát, megmenti az agg Nesztort. Hektor bízva Zeusz támogatásában újult erővel öldököl. Agamemnonnak nincs már más reménye, csak az, hogy Zeusz teljesíti kérését: "hogy legalább mi magunk épen hazajussunk"

9. ének

Agamemnon komolyan gondolja, hogy feladja a Trója elleni küzdelmet. Tudja, hogy Zeusszal szemben esélytelen. Diomédész azonban gyávasággal vádolja, és társait további harcra buzdítja. Nesztór azt tanácsolja, hogy békítsék meg Akhilleuszt. Agammemnon hihetetlenül gazdagon ajándéktömeget adna a sértett harcosnak: három triposzt (háromlábú asztal), 10 talentum aranyat, 20 tálat, 12 paripát, 7 gyönyörű nőt, köztük a még általa érintetlen Briszéiszt, 20 trójai nőt, saját lányai közül az egyiket, végül három gazdag várost. Odüsszeusszal az élen követség keresi fel Akhilleuszt, aki visszautasítja az ajánlatot. Igazságtalansággal és kapzsisággal vádolja Agamemnont a hadizsákmány elosztásában.

10. ének

Hektor Zeusz segítségével iszonyú pusztítást visz végbe a görög hősök között, ”mert sosem láttam, mástól sem hallottam hírét,/ hogy van férfi, ki egymaga egy nap oly sokat árthat”. Agamemnon tanácsba hívja a vezéreit. Nesztór ötlete, hogy kémleljék ki a trójaiak helyzetét, terveit. Diomédész Odüsszeuszt választja társul. Ezalatt Hektor ugyanezt teszi: megbízza Dolónt, kémlelje ki a görögök hadállásait. Diomédészék azonban elfogják őt, sok mindent megtudnak tőle, majd Diomédész megöli őt. Ketten iszonyú pusztítást végeznek az alvó trójaiak közt. (Zrínyi a Szigeti veszedelemben megismétli ezt az epizódot). Zsákmányukat isteni ajándéknak nézi Nesztór. A sikeres hazatérésükért áldozatot mutatnak be Pallasznak.

11. ének

Ismét egymással szemben ál a két sereg, mint már 9 év óta számtalanszor: „” és valamint aratók egymással szembesietve/ vágnak erős rendet dúsgazdag férfiú földjén,/ árpát vagy búzát, s hullnak szaporán a kalászok”. A görögök legjobbjai vagy megsebesültek vagy, meghaltak. Maga Agamemnon is megsebesült a karján, és Odüsszeusz is majdnem odaveszett: ”mind körülötte/ jártak a trószok, akár rőtszőrű sakálok a dombon,/ agancsos sebesült szarvas közelében.” Akhilleusz is aggódva figyeli a fejleményeket, barátját, Patrokloszt küldi Nesztorhoz hírekért. Nesztor méltán neheztel a sértődött hősre, s azt javasolja Patroklosznak, hogy öltse magára Akhilleusz  az öltözékét, s abban  abban induljon harcolni, ezzel megtévesztve a trójaiakat.

12. ének

A trójaiak a görögök bástyáit támadják, meglehetősen eredményesen. A legkülönb most is Hektor: isteni segítséggel hajít ez hatalmas sziklát a kapura, amely beszakad a szikla erejétől.

13. ének

Poszeidon a görögök pártjára kel: megóvja őket a csúfos menekülés szégyenétől, és további harcra buzdítja őket, bár a trójaiak a Hektor ütötte résen behatoltak a görögök várába. A két Aiászt biztatja Poszeidon mint a legbátrabb harcosokat, akiket a többiek követnek majd. Reális részletekben gazdagon, mintegy 50 nevet említve, a szemtanú hitelességével írja le a hősök test test elleni összecsapását.,                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                           &am

C. G. Jung:

A lélektani típusok általános leírása

Az extravertált típus

Két alaptípust különböztet meg Jung, ismert nevükön az exravertált és introvertált típust.( Jung a szó extravertált változatát használja). A környezetünkben élő emberek között jól megkülönböztethető e két típus: legszembeötlőbb az extravertáltak kifelé forduló sajátossága, ill. irányultsága, az introvertált embereknek pedig befelé, azaz önmaguk felé fordulása, azaz kiindulási pontjuk minden esetben a szubjektum.

E lelki beállítottságok mögött a szubjektumnak az objektív világhoz való kétféle viszonyulása van.

 Az extravertált egyén önmagát a külvilághoz képest határozza meg, igyekezete a külvilághoz való alkalmazkodásra irányul, ellentétben az introvertálttal, aki önmagához viszonyít, a külső körülményekhez nem igazodik, hanem önmagához igazítja azokat. A két lelki beállítottság nem tudatos, bizonyítja ezt az azonos családban nevelkedő gyermekek, még inkább ikrek különböző beállítottsága. A tudattalannak van nagy szerepe abban, hogy mely típus jellegzetes vonásaival bírunk.

Jung felfedi a tudattalan működési mechanizmusát e tekintetben. Miután az extravertált típusú ember minduntalan annak a veszélynek van kitéve, hogy az objektum felé való erőteljes irányultsága miatt szubjektuma egyre inkább háttérbe szorul, mintegy beleolvad abba. Az extravertált elnyomott tudata a tudattalanban infantilis, ösztönjelleggel bír, karaktere önző. A tudattalan és a tudat energiái egyfajta pszichikus egyensúlyra törekednek, szerencsés esetben. Ha az egyensúly megbillen, pszichés katasztrófa következik be. Szerencsétlen esetben a tudattalan ellenhatás az ő primitív, önző, infantilis jellegével képes meg is bénítani a tudatos működést, mely kábítószer függőséghez, alkoholizmushoz, végső esetben öngyilkossághoz vezethet.

A habitus jellege soha nem jelenti a tiszta extra- ill. introverziót, a domináns reakciók volta dönti el, hogy az egyén mely típusba sorolható.

Jung írásának további részében azt vizsgálja, hogy az egyes pszichés funkciók milyen különbségeket mutatnak a két alaptípus esetében. Ennek alapján további altípusokat nevez meg.

Gondolkodás: az extravertált gondolkodás mindig a tényekből indul ki, nem hagy teret a szubjektív gondolatoknak. A gondolkodás tárgya kifelé irányuló.

Extravertált gondolkodó típusú az az ember, aki életének problémáit elsősorban gondolati, intellektuális úton oldja meg. Az e típusba tartozók érzelmeiket háttérbe szorítják, mely érzelmek a tudattalanba szorulva egyre „komiszabbul és rejtetettebben „ folytatják a tudatos gondolkodás befolyásolását.

Az ilyen típusú gondolkodó alkotó jellegű, szintetizáló. Rombol is, de mindig létrehoz a lerombolt helyett új értéket.

Az érzés: Az extravertált ember érzéseinek elképzelése azért nehéz a nem ilyen típusú ember számára, mert az független a szubjektumtól. Az érzést a tárgy határozza meg, szinte teljesen megszabadítva magát a szubjektív faktortól. Nem belső kényszerből mondja valamire, hogy szép vagy jó, de nem is meggyőződése ellenére, hanem mert az adott helyzet, a szokás azt így kívánja. Nem hazudik, amikor dicsér valamit, de véleményalkotásában nem a szubjektív érzés az elsődleges, hanem a külső körülmények. Az extravertált érző típus főleg a női nemre jellemző. Ők azok az asszonyok, akik oly módon éreznek, ahogyan azt a külső körülmények megkívánják. Pl.olyan férjet szeretnek, aki okos, jómódú, gyengéd, rangban hozzájuk illő,

azaz a külső elvárásoknak minden szempontból megfelel.

A fent nevezett típusokat (gondolkodó és érző típus) racionális típusoknak nevezi Jung, hiszen az értelmes, véleményalkotó gondolkodás jellemzi e típust. De meg kell említeni ezeknél a típusoknál az elfojtott tudattalan értelmetlen és érthetetlen megnyilvánulásainak gyakran a tudatosnál is meghatározóbb szerepét. Gyakori például az elfojtott érzelmeknek abnormális, primitív élvhajhászásban való megnyilvánulása.

Az érzékelés:

Természetesen feltétele a szubjektumon kívül lévő tárgyi világ. Miután az érzékelésnek vannak szubjektív momentumai, ezeket az e típusba tartozó egyén szintén elfojtja, az a tudattalanba kerül. Az élet nagy problémái a fejletlenebb típusnál egy jó ebédre, egy jó italra redukálódnak. Az érzékelésnek, az élvezetnek megteremti a koreográfiáját, törvényszerűségeit. Az intuitív típussal együtt ők lesznek Jung tipológiájában az irracionális típus tagjai, miután döntéseik, magatartásuk alapjául nem az értelmi döntés, hanem az észlelés dominanciája szolgál.

Az introvertált típusról egy következő ismertetésben.

Euripidész:

Hippolütosz

A dráma (Kr. e.: 428) első változata megbukott, ekkor Euripidész változtatott a szövegen oly módon, hogy ne sértse az athéni közönség erkölcsi érzékét. Az első változatban, amely nem maradt fenn, Phaidra a nyílt színen vall szerelmet mostohafiának, Hippolütosznak. A témát Szophoklész is feldolgozta még Euripidész előtt, majd Seneca és Racine sem tudott ellenállni a pusztító szerelem témájának.

A tragédia Aphrodité monológjával kezdődik, a sértett istennő bosszút esküszik Hippolütosz ellen, aki semmibe veszi őt, egyedül csak a szűz Artemisznek hódol. A cselekmény az első soroktól ismertté válik, hiszen Aphrodité ismerteti tervét.

Hippolütosz valóban gőgösen utasít el minden nőt, kivéve Artemiszt, egyedül csak a vadászatnak ill. az istennőnek hódol. Most is épp áldozati koszorút helyez el az oltárán. Szolgája hiába figyelmezteti, hogy illene törődni a többi istennel is, Hippolütosz visszautasítja az aggódó szavakat. A szolga, mihelyt ura távozik, helyette is imádkozik Aphroditéhez. Ő ismeri az istennő hatalmát, nem akarja megharagítani.

Phaidra lép a színre, rettenetes fájdalmat sejtetnek szavai. Dajkája aggódva próbálja megtudni bánatának okát. Phaidra tudva, hogy titka megrökönyödést okoz majd, nagyon nehezen vallja be: szenvedésének oka olthatatlan szerelme Hippolütosz, nevelt fia iránt. A fiú apja, Thészeusz, Phaidra hites ura. Most éppen nincs otthonában, zarándokúton van. A dajka megrendül úrnője szenvedését látva, ő azt vallja:” Semmit se nagyon.” De felmenti úrnőjét, hisz „az istennő vetette rád a szenvedélyt.” „Küprisz (Aphrodité): feltartóztathatatlan áradat,/ ahhoz, ki engedelmes, még szelíd, hanem/ ki fennhéjázva szembeszállni mer vele/ azt megragadja, és mi lesz? Lesújtja őt!” Eszerint bátorítja Phaidrát szerelme megvallására, és óvja őt attól, hogy túlságosan szigorú legyen önmagához. Phaidra azonban tisztában van pusztító szenvedélyével, vergődik szerelme és iszonyata, vágya és tisztessége között. A dajkát arra kéri, hogy ne tegyen a fiú előtt említést titkáról.

A dajka azonban, hogy segítsen úrnőjén, felfedi annak titkát Hippolütosz előtt. A fiú feldúlva ront ki a palotából, íme bizonyítékot lelt a női nem „ocsmány voltára”. Phaidra mindent megért, a szégyentől lesújtva visszavonul, és önkezével végez magával. Sejteti azonban utolsó szavaival, hogy más is vele hal majd.

Erre a tragikus hírre érkezik haza Thészeusz. Értetlenül áll felesége holtteste előtt. Nem talál halálára magyarázatot, amíg észre nem veszi a halott asszony kezében szorongatott levelet. E levélben Phaidra nemi erőszakkal vádolja meg mostohafiát.

Thészeusz megátkozza fiát, s először Poszeidont kéri, veszejtse el a fiút, hisz egykor megígérte neki, hogy három kívánságát teljesíti. Hippolütosz nem tudja megvédeni magát, apja Phaidra levelének hisz. A kar könyörgésére azonban Thészeusz visszavonja a fiú halálos ítéletét, helyette örökös száműzetésre ítéli. Hippolütosz befogat, s elindul, otthonát maga mögött hagyva. Poszeidon azonban nem vesz tudomást a módosult büntetésről, és a tenger habjaiból parancsára egy hatalmas bika emelkedik ki, megrettentve Hippolütosz lovait. A fiú lezuhan a kocsiból, testére tekerednek a gyeplő szárai, fejét kősziklába üti. Szolgái sietnek segítségére, még van benne egy csöppnyi élet. Apja elé viszik, utolsó szavaival is ártatlanságát bizonygatja. Apja azonban már tudja, végzetesen tévedett: Artemisz jelent meg előtte, ő mondja el, így büntette a fiút a sértődött Aphrodité. A fiú utolsó szavaival megbocsát halálát okozó apjának. Az ő karjaiban hal meg.

Kressmann Taylor, Kathrine:

Címzett ismeretlen

Huszonkilenc fiktív levelet tartalmaz a vékony könyvecske, amelyek ötletét az 1930-as évek szomorú valósága szülte. A két világháború közötti Amerikában figyelt fel az írónő német barátainak Pál-fordulására, zsidó és keresztény barátok elidegenedésére, a lélekben végbemenő lassú elembertelenedésre, fasizálódásra.

Az 1966-ban megjelent kis könyv hamarosan bestseller lett, majd számos helyen Európában, s így Magyarországon is színpadra vitték. A Spinoza Színházban játsszák a katarzist kiváltó darabot Kulka János és László Zsolt közreműködésével.

Két, Amerikában közös céget vezető barát írja a leveleket. Max Amerikában marad mint műgyűjtő, régiségkereskedő, üzlettársa, eddig barátja, Martin visszatér Németországba, hogy az I. világháború után újjáéledő hazájában próbáljon szerencsét. Martin első levele a nehézségekről, szegénységről szól, bár anyagi gondjait nem tudjuk komolyan venni: 30 szobás kastélyt vásárol Amerikában gyűjtött pénzéből, s épp vendégeit várja. Max reflexiója valódi barátságot sejtet, s nem is igen tudja mire vélni Martin következő leveleinek hangulatváltozását. Martin egy „karizmatikus” vezető egyre nagyobb népszerűségéről ír, majd arról, miképpen hatnak rá egyre jobban e vezető nézetei. Eleinte csupán szimpatizáns, később egyre elkötelezettebb híve Hitler gondolatainak. Hamarosan megérkezik az a levél is, amelyben zsidó barátját, Maxet arra kéri, ne írjon neki, a jelenlegi helyzetben rossz fényt vetne rá, ha kitudódna, levelezőpartnere Max Eisenstein. Max aggasztó híreket kap másoktól is, ezért naiv módon arra gyanakszik, hogy Martint megzsarolták. Az aggasztó hírek miatt szorongva kéri Martin óvó támogatását Griselle számára, aki Martin titkos szerelme volt Amerikában. A fiatal lány színészi karriert szeretne Európában befutni. Martin egyre hisztérikusabban kéri, követeli a levelezés abbahagyását, Griselle élete azonban Max számára fontosabb, nem sértődhet meg, emberéletről van szó. Sajnos a megalázkodás sem segít, Martin hamarosan szenvtelen levélben értesíti „barátját” a zsidó lány haláláról.

Az utolsó levelek váratlan fordulatot hoznak, az ötlet, mellyel a megalázott, visszautasított, szeretett unokahúgától megfosztott Max törleszt, kimeríti a fekete humor fogalmát. Legalább e fiktív levelezésben kiegyenlítődnek a fájdalmak.

Fitzgerald, Scott:

Az éj fekete trónján

A költői cím költőien szép regény élére került Scott Fitzgerald, XX. sz. eleji amerikai író alkotásában. A regényt elolvasva sok jelentést kap a Tender Is the Night. Ugyanis egyszerre válik valósággá a magasság és a mélység, a szenvedély és a közöny, a fény és a sötétség, s  mindez észrevétlenül, szelíden, de kíméletlen következetességgel  behatárolva  a főszereplők életét.

A mű 1934-ben jelent meg, A nagy Gatsby után, mely regényt  Robert Redford és Mia  Farrrow tette híressé 1974-ben. Tervezik e regény filmrevitelét is Matt Damon és Keira Knightley főszereplésével.  S valóban, az eseményes, gyönyörű helyszíneken játszódó sztori filmvászonra kívánkozik.

Fitzgerald saját korának írója, A nagy Gatsby és Az éj szelíd trónján c. mű is a hirtelen meggazdagodott amerikaiak útkereséséről, boldogtalanságáról, ürességéről szól.

A főszereplő Dick Diver, jó nevű, törekvő elmeorvos, aki svájci ösztöndíja során beleszeret betegébe, a skizofrén Nicole-ba. Kezdetben terápiás céllal bonyolódik a lánnyal levelezésbe, annak kezelőorvosa kéri tőle ezt a szívességet. A hullámzó egészséget tükröző levelekből azonban egy tüneményes intellektusú lány személyisége sejlik fel. A beteg és orvosa egyre közelebb kerülnek egymáshoz, bár Dick megpróbálja a kötelező távolságot tartani, a lány úgy tűnik, visszazuhanna az éjszakába, ha Dick visszautasítaná. Mellesleg Dick az amerikai ifjak gyönyörű, egészséges, megejtő modorú, mondhatni ellenállhatatlan példánya. Mindenki bálványozza, humora, kedélyessége mindenütt a társaság kedvencévé avatja. Baby ajánlatától megdöbben: Baby Nicole nővére, és európai szemmel felfoghatatlanul nagy vagyonuk kezelője. Javaslata az, hogy Dick vegye feleségül Nicole-t, így a lány mellett mindig ott lesz kezelőorvosa, cserébe pedig Dick részesül a milliomosok életvitelében. Dicknek van némi morális aggálya, de végül is őszintén szereti a lányt, a lány szempontjából, mint beteg szempontjából feltétlenül előnyös lenne a lépés, beleegyezik hát a lánykérésbe. A lányok apjától, aki egyre inkább az alkohol rabjává lesz, megtudja a szörnyű titkot: az egészséges kislány vérfertőzés áldozata lett, azóta jelentkeznek nála a skizoid tünetek.

Már többéves házasok, Dél-Franciaországban élnek jobbára, házasságuk kiegyensúlyozott, két gyermekük szépen cseperedik, Dick karrierje is a zeniten van, bár inkább csak cikkeivel szerzi hírnevét. Ebbe a nyugalmasnak hitt állapotba cseppen bele az ifjú amerikai színésznő, Rosemary, aki első látásra beleszeret Dickbe. Hamarosan, de jelentős lelkitusa árán Dick megadja magát a lány ostromának, s bár kapcsolatuk fizikai értelemben hamar véget ér, Dick örök sebet kap: Rosemary hiányát élete végéig hurcolja magával. Az érzékeny Nicole nem tud, csak sejt, és gyanúja megbillenti ingatag idegi állapotát: egymást követik a környezet számára megrázó és érthetetlen jelenetek, melyek mindkettőjüket kimerítik.

Dick nem érzékeli, hogy egyre többet iszik, bár a környezetükből kapnak már erre vonatkozó jelzéseket.

Baby, a lélektelen milliomosnő újabb vásárlásba kezd: Dicknek nincs ereje ellentmondania, amikor megvesz neki egy fél svájci elmegyógyintézetet, azzal az elképzeléssel, hogy Nicole így mindig biztonságban érezheti magát. Dick gyöngéd szeretettel és szakértelemmel kezeli felesége meg-megújuló rohamait, saját kimerültségét azonban nem veszi észre. Az alkohol nagyon jól elkendőzi azt. Aztán egy ponttól kettőjük sorsa ellentétes irányba indul: Nicole rohamai ritkulnak Dick személyiségének, szakértelmének, áldozatvállalásának köszönhetően, Dick meg kezd egyre lejjebb csúszni, elsősorban az alkohol, másodsorban az ebből következő kudarcok miatt. Rosmaryvel való véletlen találkozása, egy csúnya verekedésbe való keveredése megrendíti őt saját helyzetét illetően. Egyre több ital-okozta szégyenletes botrány provokálója lesz, míg végül szembesülnie kell a ténnyel: kiitta magát az úri társaságból. Nicole az egyetlen, aki a régi fényében látja őt, s hajlandó lenne egy közös öngyilkosságra, melyet azonban egy véletlen miatt nem tudnak végbevinni.

A család régi barátja, a sármos Tommy felbukkanása Nicole-ban egészséges vágyakat ébreszt: flörtöl Tommyval, majd viszonyt kezd vele.  Dick és ő annyira összeforrtak mintegy tízéves házasságuk alatt, hogy Dick rögtön megérzi a bajt. - Ne szólj semmit!- mondja a feleségének. Komikus helyzetben történik meg a végleges szakításuk: félig borotválva, félig levágott hajjal ülnek mindketten a fodrásznál, amikor Tommy megkéri a férjétől Nicole kezét.

Nem volt nagy hercehurca, amilyen engedelmesen lépegetett fel Dick a trónra, éppolyan engedelmesen lépegetett le róla: visszautazott Amerikába, volt felesége és gyerekei egyre kisebb és kisebb városok orvosaként hallottak róla. „A többi néma csend…”

Euripidész:
Médeia
 
A Kr.e. 431-ben született tragédia egy tetralógia első darabja, amely bemutatásakor, valószínűleg sokkoló témája miatt, nem nyerte el az athéni közönség tetszését. A tetralóga többi része elveszett. A főszereplő Médeia, ázsiai királylány, aki hazájában megöli öccsét, csakhogy Iászont, az aranygyapjúért küzdő szépséges argonautát követhesse Korinthoszba. Ott Kreon, a király befogadta őket, és két gyermekükkel eddig úgy tűnik, boldogan éltek.
A dajka és a nevelő beszélgetéséből körvonalazódik a családot fenyegető tragédia, melyet a színre lépő Médeia szenvedélyesen meg is fogalmaz. Iászon elhagyni készül őt és két fiát. Kreon leányáért. Megalázottság és féltékenység gyötri Médeiát, jajszavától hangos a palota, amikor megjelenik Kreon, (aki itt nem azonos a thébai mondakör Kreonjával), és Médeia kínját azzal tetézi, hogy a nőt és gyermekeit száműzi. Médeia egyetlen napnyi maradásért esdekel, s bár Kreon érzi, hogy nem kellene engednie, mégis megszánja a nőt. Fél ugyanis Médeiától, és félti lányát is Médeia barbár szenvedélyétől: ki tudja, mire képes esztelen dühében a megcsalt, megalázott asszony.
Iászon próbálja csillapítani feleségét, s azzal hitegeti, hogy döntése a családja érdekében történt, hogy gyermekeik sorsa mint királyi rokonoknak, biztosítva legyen Korinthoszban.
Az udvarban tartózkodik Aigeiusz, athéni király is, akit a gyermektelenség kínja gyötör. Médeia cserét ajánl fel neki: Ázsiából hozott tudásával hozzásegíti a királyt a gyermeknemzéshez, cserébe azt kéri, hogy az saját hazájában biztosítson menedéket neki, és soha, semmilyen körülmények között ne adja ki őt üldözőinek. Aigeusz alkut köt Médeiával, s mint máshonnan tudjuk, hamarosan fiúgyermeke (Thészeusz ) születik.
Médeia borzalmas bosszút eszel ki: el fogja pusztítani a szép királylányt és apját, s hogy férjének mindennél nagyobb szenvedést okozzon, saját gyermekeit is. Ez az egyetlen vágy mozgatja: éljen át Iászon is olyan mély fájdalmat, mint ő. Férjét kéri, hogy eszközölje ki gyermekei számára a Korinthoszban maradás lehetőségét Kreonnál, s a kérésben van is logika, fiai jövőjét itt látja biztosítva. Iászon nem gyanakszik, Kreon annál inkább. Nagyon rosszat sejt, de nem képes átlátni Médeia tervein. Beleegyezik Médeia kérésébe, aki csodás ajándékkal szeretné megköszönni a gesztust: gyönyörű peploszt küld fiaival a királylánynak, előtte azonban szörnyű méreggel itatta át a finom kelmét. A királylány nem tud ellenállni a szép ajándéknak, s felpróbálja azt. A méreggel átitatott peplosz és korona ráég a lányra, húsába mar, iszonyú fájdalmat okozva. A jajgató királylány segítségére siet apja, de amint hozzáér a méreggel átitatott anyaghoz, az őt is elpusztítja. E kettős halál Médeia bosszúszomját még nem oltja: hossza tusa után palotája termeiben leszúrja két kicsiny gyermekét, azok hiába könyörögnek életükért.
Médeia elérte célját, férjének olyan fájdalmat okozott, amit az soha hever ki. Nem engedi, hogy férje elbúcsúzzon a kis tetemektől, megsimogassa kis testüket, eltemesse őket. Médeia is megszenvedi a maga kínját, hisz fiait forrón szerette. Bár várja őt az Aigeusz nyújtotta menedék, csak fizikai teste talál nyugalomra, lelke soha senkitől nem kap menedéket.

Őszentsége, a dalai láma:

Ősi bölcsesség, modern világ

Őszentsége kötete minden időben aktuális, de nemrégiben tett magyarországi látogatása felkeltette azok figyelmét is, akik idáig nem kerültek közelebbi kapcsolatba a buddhizmus tanításaival. A kötetet súlyos gondolatai miatt nem lehet a hagyományos módon ismertetni, így hadd álljon itt a mintegy 200 oldalas könyv tanításai közül néhány fontos (mindegyik az), olyanok, amelyek élhetővé teszik mindennapjainkat. E tanítások közül nem egy Őszentsége személyes belső harcának és fejlődésének eredményeként szerepel a könyvben. A tanítás középpontjában az egyéni boldogság elérése, a lelki béke megteremtése, az ehhez vezető hosszú, küzdelmes út áll.

Az önmérséklet erkölcse c. fejezet az elme fegyelmezését tanítja meg, mert hogy gondolataink kordában tartása az első lépés az áhított lelki béke eléréséhez.  Gondolatainkat elefánthoz hasonlítja, hiszen gondolataink is féktelenek, veszélyesek, ha nem tudjuk kordában tartani őket, akárcsak az elefántok. Az erkölcsbe, a törvénybe ütköző magatartás okai minden esetben a féktelenül tomboló gondolatok, melyek negatív érzelmeket (gyűlöletet, irigységet, félelmet, féltékenységet) keltenek. Negatív gondolataink bár másra irányulnak, nekünk magunknak is szenvedést okoznak. Szokássá kell válnia a negatív gondolatok közömbösítésének. Ez nem az elfojtásukat jelenti, hisz Freud óta tudjuk, hogy az elfojtott érzelmek milyen pusztító hatásúak, hanem ezek racionális felülvizsgálatát, annak a kérdésnek a feltevését, hogy használ-e nekem pl. a harag, az indulat, a gyűlölet. Ezekkel az érzésekkel vagy ezek nélkül vagyok-e boldogabb. A boldogságot a lelki béke jelenti, ez csak társas kapcsolatainkban alakul ki, negatív gondolataink pont ezeket a kapcsolatokat teszik tönkre. Az erős indulatok tehát egyenesen lehetetlenné teszik vágyott célunk elérését.

Az erény erkölcse c. fejezet a lelki fejlődés következő lépését tanítja. Ez a türelem képességének kifejlesztése. A provokáló helyzetnek más szemszögből való érzékelése. A türelem képessége megakadályoz az agresszív reakcióban. A türelem adja meg a lehetőségét annak, hogy képesek legyünk csupán a cselekedetre, a szavakra koncentrálni, és nem azonosítjuk ezeket a személlyel, akitől származnak. Segít, ha a türelmet célnak tekintjük, a megpróbáltatásokat pedig a türelem eléréséhez vezető útnak. Fontos leszoknunk az én-központúságról, annál is inkább, mert a valódi boldogságot mások iránti törődés során éljük át. Ez eltereli a figyelmet önmagunkról, növeli önbizalmunkat és csökkenti szorongásainkat.

Tagadhatatlan, hogy időnként úgy érezzük, további életünk kilátástalan. Őszentsége tanácsa az, hogy ilyenkor készítsünk leltárt, gyűjtsük össze életünk legapróbb eredményeit. Rájövünk, milyen gazdagok is vagyunk.

Nem tétlenségre, nem passzivitásra tanít Őszentsége, hanem arra, hogy felismerjük, mikor kell és mikor nem szabad cselekednünk.

Praktikus tanácsa, hogy szokásunkká tegyük a mások javára való cselekvést, ezt minden reggel tudatosítsuk magunkban.

Nem elég megszabadulnunk negatív érzéseinktől, ki kell munkálnunk ezek pozitív párját: az irigység helyett a nagylelkűséget, a tunyaság helyett a tettrekészséget, a harag helyett a derűt, stb.

Az együttérzés erkölcse c. fejezet az együttérzés képességének a kifejlesztését taglalja. Ennek különböző fokozatai vannak a szánalomtól egészen mások szenvedésének maximális átéléséig. A közvetlen cél a részrehajlás érzésének legyőzése. Együttérzésünket ne csak családtagjaink, barátaink érezzék, hanem minden teremtmény, mert mindenikük érző, szenvedő lény.

Szót ejt Őszentsége a szenvedéshez való viszonyról is, miután tagadhatatlan, hogy szenvedés gyötri az emberiséget kortól, nemtől, anyagi helyzettől függetlenül. A szenvedések két alaptípusát különbözteti meg: vannak elkerülhető (háború, bűnözés okozta szenvedés) és elkerülhetetlen (betegség, fájdalom, halál) fajtái. Sántivádát, az indiai szentet idézi, aki szerint, ha megszüntethető a szenvedés kiváltója, akkor minden erőnkkel lássunk a megoldáshoz. Ha nem szüntethető meg (pl.: haláleset),  akkor a bölcs belenyugvás a legkevésbé káros magatartás.

A további fejezetek ismertetésére nincs már lehetőség, csak címüket idézem: A tisztánlátás szükségessége, Erkölcs és társadalom, Erkölcs és elkötelezettség. A kötelezettségvállalás szintjei, stb.

Kosztolányi Dezső:

Nero, a véres költő

A főként lírikusnak ismert Kosztolányi néhány remekbeszabott regényt is írt.(Pacsirta, Aranysárkány, Édes Anna, Nero, a véres költő). Regényei un. lélektani regények, melyekben a krízishelyzetben lévő ember pszichéjében lejátszódó folyamatokat ábrázolja. Vonzódik a Freudnak a tudatalattiról szóló tanításához.  Regényhőseinek valamely kriminális cselekvésben kirobbanó feszültsége több regényének is témája.

A Nero, a véres költő c. regényében a téboly elhatalmasodását, vég nélküli kiterjedését ábrázolja. Az uralkodó lélektanilag hiteles ábrázolása mellett nagy hangsúlyt kap a meghunyászkodó alattvalók óvatos taktikázása. Nero szemtanúja nevelőapja meggyilkolásának. A gyámoltalan, agg Claudiust felesége, Agrippina mérgezi meg, hogy minél előbb helyet biztosítson számára a trónon. A szinte gyermek Nero csodálkozva nézi a jelenetet, s tudatában a jelenet mint társadalmilag és erkölcsileg elfogadott cselekvési mód rögzül.

Trónra kerülése nem jár számára kielégüléssel, hatalmát szeretné az élet minden területére kiterjeszteni. Szívében irigység ébred mostohatestvérének, Britannicusnak a tehetségét látván. Gyötrődik a felismeréstől, hogy az különb költő nála. Első gyilkosságának Britannicus az áldozata. Majd a színészetben, később a kocsihajtásban próbál meg sikereket elérni, de itt sem tűri meg a nála tehetségesebbeket. Itt vet szemet Poppeára, a szép, de romlott patriciusfeleségre. Annak férje útjukban van, de Nerónak útjában van felesége is, halk szavú Oktávia.  Mindkettőjük sorsa előbb gyötrelmes száműzetés, majd halál lesz. Poppea legnagyobb ellenségét Agrippinában, Nero anyjában látja, s addig duruzsol Nero fülébe, míg a császár anyagyilkossá nem lesz. Poppea előtt szabad tehát az út: császárné lett belőle. De a megelégedés kerüli őket. Nem tudnak már beszélni egymással, kapcsolatuk kiürült. Nevelőjénél keres a gyötrődő uralkodó választ a kérdéseire: Seneca ügyesen lavíroz válaszaival. Úgy kell beszélnie, hogy életben maradjon. Ő az egyetlen, aki ismeri a valódi Nerót, gyerekkora óta neveli, költészetre, filozófiára oktatja. A regény központi helyét elfoglaló párbeszédükben felmenti az uralkodót a felszínre szivárgó lelkifurdalás alól. Nézetei jóról és rosszról még sok irodalmi alkotásnak és alkotónak lehetőséget adnak a meditációra. (Dosztojevszkij) Seneca szerint minden viszonylagos, így nincs sem jó, sem rossz cselekedet. A végeredmény minősíti a tetteket, így a leggyalázatosabb tett is nemessé válhat, ha valamely szent cél érdekében megy végbe. A bölcselkedés megnyugtatja az uralkodót, és megerősíti későbbi tébolyult vérengzésének jogosultságában. Róma és a provinciák népe fellázadt, Nero megtorlása minden elképzelést felül múl. Egyszer csak észreveszi, hogy élvezi a holtak látványát, szobrásznak érzi magát, aki az élőből „alkot” élettelen szobrot.

Egy alkalommal a viselős Poppeát acélcsizmás lábával hasba rúgja. Az asszony meghal. Elkezd kéjjel ölni, leszúrja az első szembejövőt, megöli minden rokonát, környezetéből szinte mindenkit. Senecát egyelőre csak száműzi, de az agg gondolkodó tudja, hogy számára sincs már kegyelem. Próbálja kifogni a szelet a vitorlából: felajánlja minden vagyonát, telkét, villáját Nerónak, sőt életét is, de Nero az ajánlatot visszautasítja. Ő gyilkolni akar, az önként felajánlott élet nem tükröz szenvedést. Még kivár, de Seneca biztosan tudja, halál vár rá is. Meghitt estén búcsúzik fiatal feleségétől, mikor Nero pribékei kopognak: feladatuk Seneca kivégzése. Ereit felvágják, s hagyják kivérezni. Seneca élet és halál küszöbén tudósít önnön haláláról. Két tanítványa lesi szavát: milyen érzés átlépni a halálba. „–Nem olyan, mint képzeltem - mondta. – Más, egészen más.”

Nero a madárjósoktól kér jóslatot, azok semmi jóval nem biztatják, de nem is kell jóslat ahhoz, hogy észrevegye: a lázadók ismét a palotát ostromolják. Menekülőre fogja, de elméje már végleg elborult. Szavai összefüggéstelenek, de sajnálatot nem váltanak ki. Emberei közömbösen teljesítik parancsát: megölik. Öreg dadája keres ruhája ráncai közt egy obulust, szájába helyezi az alvilági régésznek. Senki nincs, aki részvétet érezne iránta, pedig milyen helyes gyermek volt. „-De játszani azt szeretett. Kocsikkal játszadozott. A kocsikat kékre és zöldre festette. Ő volt a zöldpárti.”-emlékezik vissza a dada.

Kosztolányi a költészetről, művészetről, középszerűségről vallott nézeteit fejti ki,  Seneca, Britannicus, Nero szájába adja e szavakat. Az elemzők szerint Britannicus  személye és költészete Kosztolányi személyének és költészetének  megfelelője. Ő váltja ki  költészetével, személyével azt az értetlenséget, mellyel Kosztolányinak  kellett szembesülnie. Seneca, Lucanus, Fannius, Zodicus mind-mind egy-egy kortárs alteregója. 

Steinbeck, John:

Édentől keletre

A nagyszabású regény címe Káin és Ábel történetére utal, mely szerint az Úr a testvérgyilkos Káint megjelöli, és kiűzi őt az Édentől keletre. A bibliai történet sokféle értelmezési lehetőséget rejt. Akárcsak Thomas Mann a József és testvérei c. regényében, Steinbeck is az emberi lélek mélységeibe száll alá a réges-régi történet inspirációjára.

Két generáció testvérküzdelmét kíséri végig az író. A 19. század végén kezdődő regény Adam és Charles Trask féltestvérek egymásnak feszülő indulatait meséli el. Az apa (ld.: az Úr) szeretetéért küzdő Charles elkeseredett küzdelmében kis híján testvérgyilkossá lesz. A csendes, szemlélődő Adam élete is a tragédia felé közeledik. Ő az apa iránti kötelezettségből választ olyan pályát, amit az apa jelöl ki neki. Évekig katonáskodik olyan érzékeny lelkülettel, amely valójában teljesen alkalmatlanná tenné erre. Mégis életben tud maradni, és megtalálja a lehetőséget az embertelen körülmények között is az emberségre. Megőrzi identitását az apai és a katonai elvárások ellenére is. Leszerelése után hazatér a szülői birtokra, és megkísérli a farmon való gazdálkodást testvérével együtt. Gyökeresen különböző természetük miatt számtalan éles konfliktus nehezíti közös életüket. Adam nem tud, és nem akar olyan gyilkos módon dolgozni a földeken, mint testvéröccse. Nem lusta, de nem is áldozná fel életét a földért. Igényelné az élet örömeiből való részesedést. Hiányzik belőle az a szigor, ami Charlesban megvan önmagával szemben. Charlest a megfelelési kényszer hajtja: meg akar felelni az apai elvárásnak, amit teljes egészében magáévá tett. Adam megalkotta saját személyiségét, s ő ehhez akar hű lenni, nem pedig az apa alkotta képnek.

Életükben gyökeres változást hoz egy agyba-főbe vert nő befogadása. Nem tudnak róla semmit. Cathy felépülése után is rejtélyes, titkolózó válaszokat ad. A különleges tekintetű nő Charlesban gyanakvást, később gyűlöletet kelt, míg Adam odaadóan ápolja, majd feleségül veszi. Nem tudja, hogy Cathy egybekelésük éjszakáján meglátogatja Charlest. A regény egy másik cselekményvonala Cathyről szól. Valódi szörnyeteg a lenyűgöző szépségű nő, akinek kezéhez ekkorra már szüleinek vére is tapad. (Rájuk gyújtja a szülői házat).

Adam a szívében feltámadó szeretettől képtelen reálisan tekinteni szép feleségére. Képzelt boldogsága szárnyakat ad neki, csodás birtokot vásárol Salinas megyében, s boldogságában nem veszi észre felesége ellenállását. Ő ugyan túl sokszor nem mondja, hogy nem akar részesülni Adam tervezett földi paradicsomából, de tudjuk: hallgatása veszélyesebb, mint ha beszél. Hamarosan kiderül, hogy gyermeket vár. (a magzatot el akarja hajtani, de sikertelenül) Adam kicsit csodálkozik, hisz felesége nem engedte őt magához, de alapvető jóindulata győz: reménykedve várja a gyermeket. Cathy ikreket szül, két fiút. A szülés után azonnal el akarja hagyni Adamot, a farmot, s Adamra lő, amikor az teljesen megzavarodva a nő viselkedésétől, vissza akarja őt tartani.

Adam mintegy tíz évig tartó apátiába süllyed, a gyermekek gondozását Lee, a csodálatos kínai szolga vállalja magára. Lee igazi filozófus, a Biblia helyes értelmezése miatt megtanul héberül. Leginkább a Káin és Ábel történet egy szava izgatja. Többféle fordítása zavarba hozza: uralkodj a bűnön vagy uralkodni, fogsz a bűnön: nem mindegy. Lee megtalálja a helyes nyelvtani alakot: lehetőséged lesz, hogy uralkodj a bűnön. A héber „timsel” szó fejezi ki a lehetőséget.

Cathy Kate néven durva nyilvánosházat „szerez” magának, jótevőjének meggyilkolása árán. Itt szennyes indulatait a megfelelő helyen kiélheti. Adam az őt ért csalódáson akkor lép át, amikor megtudja, hogy felesége a városban van, nyilvánosházat vezet. Felkeresi őt, s szembesülve felesége valódi jellemével, leszámol valaha volt ábrándjaival.

Megtalálja az utat fiaihoz, végre nevet is ad nekik; az isteni Samuel Hamilton kényszeríti erre. (Samuel a szomszédja, káprázatos tehetségű és személyiségű ezermester). A fiúk a Cal és az Aron nevet kapják. Aron szelíd, mélázó fiú, Cal nyugtalan, bűnre hajló. Cal úgy válik gyilkosává testvérének, hogy belehajszolja őt a katonai szolgálatba. Apja ugyanis nem fogadja el az ő ajándékát( 15 000 dollárt), míg Aron ímmel-ámmal végzett tanulmányaitól könnyekig meghatódik.

Cal ártani akar Aronnak, fájdalmát rajta akarja megbosszulni, elviszi hát anyjuk nyilvánosházába. Aron eddig nem tudott semmit anyjukról, ködös álomképet gyártott róla. Ez omlott össze azon az éjszakán, ami aztán a sorozóbizottsághoz vezette őt.

Aron haláláról távirat érkezik: apjuk, Adam belerokkan a hírbe. Cal összeomlik kettős bűnétől, a haldokló Adam áldását torokszorító módon Lee szerzi meg: muszáj, hogy Cal képes legyen tovább élni. Nagyon nehezen jön az agyvérzéssel sújtott Adamtól a megbocsátó pillantás és az utolsó szó: ”Timsel”. Azaz rajtad áll, hogy követsz-e el bűnt, vagy sem.

Esterházy Péter:

Esti

A 2010-es Könyvhéten jelent meg Esterházy Péter új kötete, mely címében, tematikájában és formájában is Kosztolányi Dezső Esti Kornél c. novellafüzérével áll rokonságban. Miképpen Esti Kornélt Kosztolányi alteregójának tartjuk, Esterházy Esti-je is nagy valószínűséggel kortárs írónk megfelelője. Mindez akkor is valószínűsíthető, ha a novellafüzér szereplője hol Mátyás, az igazságos, hol Mátyás az atya, hol kutya, esetleg nő.

A kötetet a szerző több fejezetre osztja, az Esti Kornél és az Esti Kornél kalandjai képezik a gyűjtemény gerincét. Ezekben az írásokban követi a Kosztolányi-kötet stílusát és szerkezetét, ami természetesen nem csupán az alcímezést jelenti. Esterházy hű önnön stílusához, ami jellegzetes, önfeledt fürdőzést jelent a szavakban, mondatokban, kiaknázva a magyar nyelv istenadta lehetőségét a játékra is. De az önálló stílusba belefér a reneszánszkori, a 19-20. század eleji magyar nyelven való szabályos tobzódás is. Amúgy itt is bőségesen találkozunk áthallásokkal, a magyar és a világirodalom alkotóinak gondolatai, mondatai, textúrája bravúros módon illeszkedik Esterházy szövegébe.

Miközben a nagy élet-kalandban követjük az írót, az ezernyi mozaikból összeáll egy kép. A képen egy rejtőzködő, érzékeny, zordon, gyarló íróember, családi, baráti kapcsolatai, a környezetéhez, a múlthoz, a szülőkhöz, a gasztronómiához, az állatokhoz stb. való viszonyulása. Csak semmi művészet - ez egy előző kötetének címe, itt úgy módosítanám: Csak semmi komolykodás. A nyelvvel való bensőséges kapcsolata teszi az olvasó számára megismerhetővé Esterházy egyedülálló világlátását, amelyben ott bujkál az irónia, az önirónia, vagy inkább egy x-dik dimenzió, amelyben Esterházy él, és ahonnan szemlélője az életnek nevezett nagy kalandnak.

Olvashatjuk vallomását arról, hogy életének minden eseménye azonnal mondattá alakul, arról, hogy miképpen dobozolja szó- téma- és kifejezés-gyűjteményét. Bármiről ír, a szavak szerelmese az, aki ír, s akárcsak Kosztolányi, ő is a szövegalkotás, a szövegteremtés bűvöletében él. Hogy a gyatra pesti viccet idézzem, Esterházynak mindenről az jut az eszébe.  Az az pedig a nyelv, a kifejezés lehetősége. A portugál nyelvvel való szerelmetes kapcsolata  is rokonítja Kosztolányival, a virágok nyelve ez, mint írja többször is e nyelvről. Néhány novella portugál – gyökerű, ezek a táj és a nyelv iránti nem szűnő szeretetről árulkodnak.

De bármelyik nyelvről legyen is szó, fontosságában fölé emelkedik szinte mindennek. Pl.a Don Quijote első mondatának fordítási lehetőségei sorsproblémává nemesednek, akárcsak német nyelv grammatikája. Felidézi Tante Nellinek, első némettanárának emlékét, aki ceruzával íratott nebulóival németül, s ha hiba volt a fordításban, azonnal radírozott. Hozzá ezt a szép mondatot mondta: „ne maradjon a világban hiba.”

Hát a világban, Tante Nelli, maradt azért hiba, de legalább Esterházy nyelvszerelme hibátlan. Akárcsak az olvasáshoz fűződő kapcsolata: az Olvasásszeretkezés és az Írásjelszeretkezés új fogalmak és szavak a magyar nyelvben. Megalkotójuk Esterházy Péter.

Ulickaja, Ljudmila:

Odaadó hívetek, Surik 

    Surik az újkori Oroszország gyermeke, s ez  a regény az ő személyiségének szublimálódásáról szól, arról, hogy élete miként olvad fel az őt körülvevő nők  életében. A történet még Surik születése előtt kezdődik, bájos, de színésznőnek tehetségtelen anyja egy törvénytelen kapcsolat gyümölcseként szüli meg őt. S hogy ne kelljen a valósággal szembesülni, a képzelet az apát legendás zongoraművésszé, Verát, az anyát  pedig tehetséges színésznővé szépíti. Ebben a szépítésben partner Vera anyja is, aki  igazán karakterisztikus nagymama, s aki életének értelmét immár az unokában találja meg. Így nődögél Surik két nő között, mígnem a nagymama halála ki nem zökkenti őket ebből a paradicsomi állapotból. Jelizaveta Ivanovna halála Surik  további sorsának meghatározó eseményévé vált. Felelősnek érzi magát nagyanyja haláláért, s kezdetben csak csitítani akarja lelkében a lelkiismeret hangját, később már személyiségvonássá válik nála az állandó készenléti állapot az őt körülvevőkkel szemben. Úgy érzi, hogy nem tett eleget annak a vele szemben támasztott követelménynek, hogy jó fiúnak kell lennie. Surik először édesanyja iránt érez fokozott felelősséget, átveszi a családfő szerepét. Vera ebben a családi felállásban a gyermek szerepét tölti be: kis termete, vékonyka testalkata, betegségei kiváltják Surikból a sajnálatot.  A sajnálat  válik hamarosan a Surik életét meghatározó központi érzéssé. Anyja ápolója, „társalkodónője”, kísérője, hivatalos ügyeinek intézője egy személyben. Csoda, hogy marad ideje Liljára. Beleszeret aprócska osztálytársnőjébe, de az hamarosan családjával Izraelbe vándorol. Surik pedig hajlamai ellenére kémiát hallgat az egyetemen.  És jönnek, csak jönnek a nők.  Mindegyikük kiváltja Surikból a szánalmat. Ő pedig nem tétovázik, megvigasztalja őket azon az egyetlen módon, amire képes. Megjelenik életében Mathilda, a művésznő, Alja, a törekvő tatár lány, aztán a korosodó Faina, anyja munkatársnője, aztán itt van máris másik iskolatársa, Sztovba, akivel névházasságot köt, mert a lány lehetetlen helyzetbe került. Tanulmányai mellett dolgozik is. Természetesen itt is van sajnálatra méltó nő, még pedig  paralíziseses főnöknője, Valerija. Ő csak egy apróságot szeretne Suriktól a szó szoros értelmében: arra kéri a fiút, hogy ajándékozza meg őt egy gyermekkel. És Surik ajándékoz. Valerija azonban nem tudja kihordani a gyermeket, s egy esés következtében rokkantsága még súlyosabbá válik. S ki más lenne odaadó gondozója, mint Surik. Surik egyre fáradtabb, de még győzi. És újabb lány keveredik életébe, akit meg kell vígasztalnia : Szvetlena.  Csakhogy vele van egy kis baj: betegesen féltékeny, érzelmileg zsarolja Surikot, és nem is veszi észre, hogy Suriknak csak egyetlen érzése van : a szánalom. Időközben kiderül a titokban tartott házasság, Sztovba kislányának nevelését elvállalja Surik anyja, de ez bizony Suriknak újabb feledatokat jelent. A kislány tehetséges táncos, rajong Surikért, aki nyelveket tanít neki, és Surik döbbenten veszi észre, hogy a cseperedő Marija is úgy tekint rá, mint férfira. Megkönnyebbül, amikor Marija az anyjával kivándorol. Persze Sztovba is olyan szánalomra méltó volt, és Surik megvigasztalta. Aztán megvigasztalta Allocskát is, akit a  férje elhagyott. Amikor már Surik  30 felé közeledett, váratlanul felbukkan életében egyetlen napra Lilja, a parányi termetű lány, az első és ezidáig egyetlen  szerelme. Surik végre nem szánalomból, hanem önfeledt örömmel tölti a szűkre szabott időt a lánnyal. Feltolulnak benne az emlékek, és úgy tűnik, a Mennyország aznap Moszkvában volt található. A búcsúzáskor azért Lilja is kér egy ki szívességet, de mi az Suriknak, teljesíteni fogja azt, és a hepciás öregasszonyhoz elviszi a rábízott csomagot. És így tovább, és így tovább....

Ulickaja, Ljudmila:

Daniel Stein, tolmács

Daniel Stein valóban hivatásos tolmács is volt, pl. a Gestapónál, aztán Izraelben idegenvezető, mégpedig a legjobbak közül való, s népszerűségének nemcsak soknyelvűsége volt az oka, hanem választott hazájának minden bokorig való ismerete, lenyűgöző előadása, egész magával ragadó személyisége. De tolmács volt Daniel a szó átvitt értelmében is: közvetített Isten és ember között, hívő és hitetlen között, arab és zsidó között, neofita és ortodox keresztény  között.A könyv egy csodálatos embernek, elmének állít emléket.
Lengyelországi zsidó családba született, magasba ívelő terveit 1939 eseményei áthúzták. Társaival gettó-lakó lesz, majd a 17 éves fiatalember megszervezi a szökést , így azok, akik vele tartanak megmenekülnek a tömegmészárlástól. A dokumentumszerű regény Daniel további életét kíséri végig levelek, interjúk, előadások szövege segítségével. Alakja valódi, könyvbeli élete valós tényeken alapul, neve fiktív.
A levelek hajdani gettólakók egymáshoz írt levelei, pl Ewa Manukjan Amerikában ismerkedik meg Esther Hantmann-nal, levélváltásaikból ismerjük meg Ewa születésének körülményeit, a gettóéletet, majd az erdei partizánok között, Csornaja Puscsán átélt szörnyűségeket. Ewa ott született, apjáról semmit nem tudott idáig, anyját, aki árvaházba adta gyűlöli. Őrá úgy emlékeznek, mint az újszülöttre, akit bundaujjban tartottak.
Avigdor, Daniel öccse beszél gyermekkorukról, arról, hogy az életben maradás reményében  hogyan kaptak Dieter ill. Wilfried nevet egy hagyományőrző zsidó családban. Mesél arról a döbbenetről, amikor 18 év után találkozik Daniellel, akit reverendában kereszttel a nyakában pillant meg.
A levelekből, magnófelvételekből lassan kibantakozik Daniel egyedülálló, merész és csodálatos terve, amelyet lassan-lassan meg is valósít: Izraelben, három világvallás szülőhelyén keresztény közösséget alapít, melynek bárki tagja lehet. Arra törekszik, hogy a vallások közötti ellenségeskedés helyett szeretetet, ételt, italt, jó szót adjon a hozzáfordulóknak.
Hamarosan csatlakozik hozzá, és asszisztense lesz Hilda, a német lány, végigkísérhetjük a közösség építkezéseit, Hilda szerelmét az arab-keresztény, házas Muszával, a közösség tagjainak sorsát és sorsfordulóit. A műben előforduló szereplők nehéz sorsú emberek,  térben és időben távol élnek egymástól, azonban sorsuk megismertével kiderül, hogy életük, gondolkodásuk Danielnek köszönhetően változott.
Tevékenysége, rendhagyó gondolkodása a vallásról hamarosan felkelti egyházi feletteseinek figyelmét, megróvást majd eltiltást kap, de mire a levél megérkezik, amelyben a szertartások tartásától az egyházi felügyelet eltiltja, Daniel már nincs az élők között. És nemcsak a hivatalos keresztény vallás képviselői támadják, de zsidók, arabok állandó támadásainak is van kitéve a békés kis keresztény közösség.Nehéz leírni, hogy Daniel egy modern szent volt, hiszen a képzeletünkben élő szentek nem ilyen derűsek, nagyvonalúak. Szellemiségéről az írónőre tett hatásáról így ír Ulickaja egyik levelében. ( Az, hogy a levél fiktív-e vagy sem, a gondolat szempontjából abszolut mellékes ): " A lelkemben érzem, hogy fontos leckét éltem végig Daniellel, és amikor igyekszem meghatározni, hogy mi az a fontos, amit megtudtam, az egész tanulság annyi, hogy tökéletesen mindegy, miben hisz az ember, csak az nem mindegy, hogyan viselkedik."

Tennesseei Williams:

Az iguana éjszakája

A nagy amerikai drámaíró-generáció egyik reprezentánsa , akit kortársaihoz ( Arthur Miller, O' Neill,  Edward Albee ) hasonlóan az emberi létezés értelme, a teljes élet megélésének lehetősége izgat ebben a drámában. ( A dráma  kisregényformában Autóbusz és iguana címen jelent meg. )
A történet színhelye egy isten háta mögötti szegényes panzió Mexikóban . Szereplői Shannon, a kiégett, valaha pap idegenvezető, Maxine, a szálló energikus, frissen megözvegyült tulajdonosnője, egy hangos német család, egy autóbusznyi turista, valamiféle nőegylet tagjai, s egy különös pár, a világ legöregebb "működő" költője tolókocsiban, s unokája, a 40 év körüli méltóságot, tisztaságot sugárzó, légies szépségű Hannah Jelkes.
  A dráma mottója, Emily Dickinson versrészlete utal két ember közötti egyszeri, meghatározó találkozásra.
A lázzal küszködő, turistáiból kiábrándult cinikus Shannon számára úgy tűnik, nem folytatható eddigi életete. Unja az utasait, azok érdektelenségét, kényelemszeretetét, köznapiságát. Mennyi mindent tudna mutatni a világból, ami nem a prospektusok ajánlása! A világ micsoda mélységeit, titkait tudná megosztani azokkal, akikben lenne erre érdeklődés! De csak egy-egy rövid egyéjszakás kalandra futja, s egy egyszeri kísérletre, amelynek során megmutatja a rejtőzködő Mexikót az amúgy érdektelen és érdemtelen lánynak. De botrányon kívül mást nem ér el. Vissza-visszatér csoportjaival az anyagi gondokkal küszködő Maxine-hoz, de a mostani csoport keményen ellenáll: nem hajlandók a hotelig felgyalogolni, akármilyen csodás kilátást ígér nekik Shannon. Haza akarnak menni,úgy érzik, hogy az utazási iroda és leginkább Shannon nem azt nyújtják, amire a prospektusokból számítottak. De Shannon magához vette az autóbusz kulcsát. Meg van kötözve ő is, akárcsak a később szereplő iguana: szüksége van az állásra. Bármennyire is unja az ostoba turistákat: belőlük él.
    A dráma a második világháború idején játszódik, fel-felbukkan benne egy rendkívül ellenszenves, önelégült német család, akik boldog vigyorral hallgatják a híreket London égéséről.
Lihegve, kimelegedve érkezik egy magas, méltóságteljes, különös szépségű nő, tolókocsit tol maga előtt, benne egy 97 éves öregemberrel. A nő Hannah Jelkes, akvarellfestő, a tolókocsis pedig nagyapja, Nonno, a világ legidősebb aktív költője. Hamarosan kiderül, hogy nincs egy vasuk sem, hitelben szeretnének megszállni. Maxine, a tulajdonosnő azonnal megsejti Hannah-ban a potenciális vetélytársnőt, s kíméletlenül visszutasítja a pénztelen párt. Hannah fenséges nyugalma, okossága, szépsége felkelti a deprimált Shannon figyelmét.
Hamarosan zajra lesznek figyelmesek a verandán időző szálloda-lakók: a bennszülöttek egy iguanát ( óriásgyíkot ) fogtak, azt megkötözték, hogy a szokásnak megfelelően felhízlalják, majd megegyék. A megkötözött állathoz való viszony ettől kezdve messzemenően jellemzi a szereplőket. A bennszülöttek számára nem is létezik a probléma, Maxine is csak táplálékot lát az állatban, Shannon megértést tanusít az emberek iránt, akik így próbálnak élelemhez jutni, a németek tudomást sem vesznek az állat  szenvedéséről, Hannah-t megrendíti az állat szenvedése.
Végül Hannah és Nonno egy éjszakára kaptak szállást Maxine-tól. Hannah és Shannon éjszakába nyúló beszélgetése, a lány gondolatai, egész eddigi angyalian tiszta és szabad élete erőt adhatna Shannonnak élete megváltoztatására. De megjelenik Jacke Latta, akit a  Blake és Társa utazási iroda küldött, hogy a zűrös Shannont leváltsa. Összetűzésük  a szabadlelkű Shannon vereségével és a koszos körmű, szimpla Latta győzelmével végződik: Latta megszerzi a slusszkulcsot, és hazaszállítja az elégedetlenkedő turistákat. Shannon idegösszeroppanása egy megalázott, megkötözött ( akárcsak az iguana ), önmagát megvalósítani képtelen ember összeomlása.  Hannah szelíd és bölcs szavai nemcsak együttérzést mutatnak, hanem rávilágítanak Shannon hibájára is: megfogalmazza a férfi önzőségét: " Az egész túrát úgy vezette, mintha csak saját magáról lenne szó, a maga privát gyönyörűségére. " Nyugtató szavai mellé nyugtató teát is készít a férfinak, olyan minden szava, mozdulata, mintha egy őranygyal szállt volna a földre.  Shannon próbál valamit megtudni a lány múltjából, szeretné megtudni, hogy miből táplálkozik a lány bölcsessége, tisztasága. Gondolatai, élete egy soha nem ismert szabad élet lehetőségét villantják fel a beteglelkű Shannon előtt. Erővel neki adja a nyakában lógó papi keresztet, kéri a láyt, hogy tegyék azt pénzzé, vegye át a keresztjét a lány, így egy ideig tudják folytatni útjukat.A  beszélgetés hatására egyre szelídebbé válik Shannon. Olyannyira, hogy szabadon engedi az iguanát, a gúzsba kötött emberi sorsok szimbólumát.
A legidősebb aktív költő pedig be tudja fejezni utolsó versét, melynek sorait 20 éve próbálja megszülni. Szép lett, s nagyon illik ezekhez a sorsokhoz:
" Narancsfán míly nyugodt az ág,
  Eget midőn szürkülni lát,
  Imával könnye nem pereg,
  Nem látszik rajta rettenet. " stb.
Az éjszaka lassan véget ér, Hannah lejegyzi a verset, Shannon már jobban érzi magát, Maxine megjelenik "ragyogó, életmentő ötletével",  és az élet megy tovább annak, aki túlélte ezt az éjszakát:
az iguanának a dzsungelben, Maxine-nak és Shannonnak a továbbiakban is megkötözött iguanaként, közös vállalkozásukban, amelyet ma szexturizmusnak hívnának, Hannah-nak pedig egyedül, Nonno nélkül, mert Nonno csak addig élt, míg a vers meg nem született.
Shannon számára a Hannah-val folytatott beszélgetés csak meglazította a "köteleket", de el nem szakította azokat. Hannah tud kötelek nélkül élni, Shannon gyenge, nem képes szakítani eddigi életével.