Homérosz: Odüsszeia
Fordította: Devecseri Gábor
1. ének
Az invokáció és a propozíció (témamegjelölés) sorai nem hagynak kétséget afelől, hogy ennek az eposznak a főhőse más típusú személyiség, mint Akhilleusz, aki az Íliász idealizált főhőse volt: ez sokfelé járt, sok mindent megtanult, vívódó lelkű férfiú ő, aki nemcsak magáért, hanem társaiért is felelősséggel tartozott
Az istenek közül Poszeidon volt az, aki megakadályozta a hős hazatértét. Ogügié szigetén Kalüpszó nimfa tartotta őt fogva női csáberejével. Poszeidon bosszújának az az oka, hogy Odüsszeusz megvakította fiát, Polüphéposzt, a küklopszot. Az eposz bonyolult időszerkezetű: a jelenből utal a múltbéli eseményekre, majd a jövőben folytatódik, a mostani jelen időt meghaladva. Poszeidon az aithiopoknál időzik, ezért az istenek szövetkeznek Odüsszeusz érdekében: itt az ideje, hogy hazajusson Ithakába. Hermész Kalüpszót keresi fel Zeusz parancsával (ne gátolja többé vendégét a hazatérésben) Pallasz pedig Mentosz képében Thélemakhoszt keresi fel, s ad neki utasításokat: Ithakában megdöbbenve látja az élősködő kérők tömegét, akikkel szemben Télemakhosz tehetetlen: Mentosz elárulja neki, hogy apja él, induljon szemtanúk keresésére, Nesztort és a szőke Meneláoszt javasolja.
2. ének
Télemakhosznak Pallasz eddig nem ismert erélyt ad, így szembeszáll a kérőkkel, kiutasítja őket. Azok megtagadják az engedelmességet: vezetőjük, Antinoosz ott-tartózkodásukért Pénelopét teszi felelőssé, aki azt ígérte nekik, hogyha befejezi apósa, Láertész halotti leplének szövését, akkor nőül megy valamelyik kérőhöz. Három éve hitegeti őket, mígnem egyszer rajtakapták, hogy amit nappal szőtt, éjjel lefejtette. Télemakhosz közli a kérőkkel szándékát: 20 ifjúval s egy jó erős bárkával hajóra száll, Spártába és Püloszba hajózik megtudni, hogy él-e apja. Ha halott már, akkor anyját férjhez adja valamelyikükhöz.
3. ének
Püloszon Nesztor látja vendégül Télemakhoszt. Kérésére elmondja, amit tud: Odüsszeusznak nem akadt észbeli párja a görögök közt. De Zeusz viszályt szított a hazafelé hajózó görög hősök között, így szétváltak útjaik, ő elveszítette Odüsszeuszt. Télemakhosz Agamemnon halála iránt érdeklődik: ezt a történetet Nesztor részletesen elmeséli: a hazatérő Agamemnonnal Aigisztosz végez, trónját és feleségét, Klütaimnésztrát valamint népét bitorolja ezután hét évig. A nyolcadik évben érkezett meg Oresztész, Agamemnon fia, aki mindkettőjükkel, anyjával, Klütaimnésztrával és Aigisztosszal is végez. Nesztor a legkiválóbbaknak kijáró vendégszeretettel látja házában Télemakhoszt, majd leölnek egy ökröt Pallasznak áldozatul. Azt javasolja, hogy a fiú keresse fel Meneláoszt, talán ő tud valamit apjáról.
4. ének
Menelaosz házában épp esküvőt ülnek. Illőképpen fogadják ők is a vendégeket: Télemakhoszt és Nesztor fiúgyermekét. Apjára való hasonlatossága miatt felismerik Télemakhoszt. Helené mesél a fiúnak Odüsszeusz bölcsességéről, melynek szem- és fültanúja volt a trójai várban.(Egy ízben rongyokban ment kémkedni, máskor pedig megakadályozta, hogy a falóban rejtőzködők megszólaljanak, elárulva magukat.) Meneláosz elmondja, amit Proteusztól csellel tudott meg: Odüsszeuszt Kalüpszó nimfa tartja fogva. Hajó, evezők és társak nélkül azonban nem tud elszökni a szigetről.
Ezalatt Ithakában cselt szőnek a kérők a hazatérő Télemakhosz ellen: Antinoosz 20 kérővel lesben vár rá, hogy végezzen vele egy tengerszorosban.( Aszterisz a neve a szorosnak).
5. ének
Zeusz parancsára Hermész Kalüpszó otthonát keresi fel, azzal a paranccsal, hogy bocsássa el Odüsszeuszt. Pallasz ezalatt Tálemakhoszt van hívatva megmenteni a kérők ármányától. Odüsszeusz a tengerparton sírdogál, hazavágyik. Kalüpszó nem szívesen teljesíti Zeusz parancsát, de tudja, nincs esélye a főistennel szemben. Szerszámokat, vitorlának való vásznat ad Odüsszeusznak, aki gondosan elkészíti tutaját. Poszeidon azonban meglátja a phaiák partokhoz közel hajózó Odüsszeuszt, és nagy vihart bocsát rá. Isteni segítséggel tud csak partra úszni, ruháit is hátrahagyva. A kimerült hős avarral takarja be magát, s mély álomba zuhan.
6. ének
A kimerült hőst vidám lánykacaj ébreszti fel. A phaiák királynak, Alkinoosznak a lánya játszik a parton lánypajtásaival. Pallasz ugyanis álmot bocsátott Nauszikaá szemére: kérjen apjától öszvért, szekeret, és menjen a mosógödrökhöz kimosni ruháit. Munkájuk végeztével a lányok labdázni kezdtek. A felébredő Odüsszeuszt lenyűgözi a lány szépsége: hízelgő szavakkal tudakolja, hová vetette a sors 20 napi hányódás után a tengeren. A lány szavai megnyugtatják, még inkább jóindulatot tükröző tettei: megmosdatják, étellel, itallal ellátják a kimerült férfit Nauszikaá parancsára. A tenger szennyétől megtisztult Odüsszeusz nagyon megtetszik a lánynak: szüleihez kíséri, de illő távolságot tartanak: fél a pletykától.
7. ének
Árététől, Nauszikaá anyjától függ Odüsszeusz sorsa: erre figyelmeztette is őt a lány. Hozzá közelít hát először, reménykedve a jóindulatában. Az asszony kíváncsi rá, miként került Odüsszeuszra az általa hímzett ruha: Odüsszeusz őszinte válasza meggyőzi őt. Majd Alkinoosz maguk közé ülteti a kimerült férfiút, aki úgy megtetszik neki, hogy szívesen fogadná akár vejéül is. De azért megígéri neki, hogy mindent megtesz, hogy hazatérését segítse.
8. ének
Pallasz szépséget hintett Odüsszeuszra, hogy vendéglátói rokonszenvét megnyerje: Azok egy kivételével a legnagyobb tisztelettel bánnak vele: tiszteletére Démodokhosz, a dalnok a trójai háborúról énekel. Odüsszeusz könnyeivel küszködik. De szintén az ő kedvéért rendeznek különböző versenyeket is. Az egyik phaiák ifjú provokálja őt, ekkor Odüsszeusz megmutatja, hogy az átélt fáradalmak ellenére van benne erő. Alkinoosz parancsára valamennyien gazdagon megajándékozzák, s a hazafelé vezető útját 12 jó hajóssal, s egy kiválóan megépített bárkával biztosítják. De Alkinoosznak feltűnik, hogy vendége könnyivel küszködik, valahányszor a trójai háborúról énekel a dalnok. Megkérdi hát nevét.
9. ének
Odüsszeusz felfedi kilétét, s vendéglátója kérésére hozzákezd átélt megpróbáltatásainak elbeszéléséhez. Ő nem tudta, hogy a retrospektív (visszatekintő) elbeszélés módszerét alkalmazza. A faló segítségével bevették Tróját, s a hazainduló görögök a város lerombolása után első kalandjukat a kikónok földjén élik át. Ott nagy pusztítást, fosztogatást vittek végbe, nem csoda hát, ha Zeusz megorrol rájuk. Tíznapi keserves hányódás után a viharos tengeren a lótuszevők szigetén kötnek ki. A barátságos szigetlakók mégis nagy veszélyt jelentettek a hazavágyó görögökre. A jóízű lótusz felejtést okozott. Csak erőszakkal tudta a hajóra kényszeríteni Odüsszeusz azokat a társait, akik ettek belőle. Ezután a küklopszok szigetére vetette őket a sors: Odüsszeusz szerette volna megismerni a tágas barlang lakóját, ezért 12 társával megbújt a barlangban. Barátságos fogadtatás helyett Polüphémosz kettesével falta be hat társát. Odüsszeusz egy nyársat tüzesített meg, ezzel vakították meg az óriást, majd pedig nyája birkáinak hasába kapaszkodva kiszöktek a barlangból. Polüphémosz segítséget kér társaitól, s mikor azok kérdezik, hogy ki bántotta, a küklopsz csak azt a nevet tudja mondani, amelyen Odüsszeusz bemutatkozott: „Társak, Senkise öl meg csellel,”. A menekülő görögök után fájdalmában őrjöngve hatalmas sziklatömböket hajigál, de Odüsszeuszék végül is megmenekülnek.
10. ének
Megfogyatkozva jutnak el Aiolé szigetére, ahol a szelek ura megvendégeli őket, s hogy békében hazatérhessenek, a Zephír kivételével valamennyi szelet egy bőrtömlőbe kötözi. A társak azonban azt gondolják, hogy a király kincseket ajándékozott nekik, amelyeket Odüsszeusz nem akar megosztani velük. Kinyitják a tömlő száját, abból kiszabadulnak a viharos szelek, s visszaűzik őket Aiolé szigetére. Aiolosz nem fogadja őket vissza, úgy érzi, valamelyik isten haragját vonták magukra. Elcsigázottan hajóznak tovább, a laisztrügonok szigetére. Ezek kegyetlen emberevő óriások. Menekülniük kellett előlük, s akik nem érték el időben a hajókat, mind odavesztek. Aié szigete következett, ezt a gyönyörű nimfa, Kirké lakta. Most már óvatosabbak, kisorsolják, kik menjenek előre: Eurülokhosz és 22 társa mennek felderíteni a helyet. Kirké házát farkasok, oroszlánok őrizték. Az megvendégelte őket, de italukba varázsszert kevert. Eurükhlosz nem vett rész a lakomán. A többiek mind disznóvá változtak, Kirké makkot szórt eléjük, s beterelte őket az ólba. Eurülokhosz zokogva vitte a hírt Odüsszeusznak, aki nyomban sietett társai megmentésére. Útközben Hermésszel találkozott, aki varázsfüvet adott neki. Kirké házához érve a nimfa őt is el akarta varázsolni, de a fű megvédte. Kirké látva, hogy Odüsszeuszon nem fog a varázslat, el akarja csábítani a férfit, de ő csak akkor tesz eleget a kérésnek, ha társait Kirké visszavarázsolja. Ez meg is történt, az ifjak szebbek lettek, mint valaha. Ezután még egy évig élvezték az isteni nimfa vendégszeretetét, amikor is Odüsszeusz távozásra szánja el magát. Kirké Hádész világába (az alvilágba) irányítja őket, ahol Teiresziásszal kell beszélniük: ő fogja megmondani további útjuk irányát és hosszát. És ne felejtsenek el áldozatot bemutatni a holtaknak.
11. ének
Kirké utasítása szerint mutattak be áldozatot Hádész birodalmában. Itt találkozik sok-sok elhunyt ismerőssel, hőssel. Teiresziásztól tudja meg, hogy mily keservesen érnek haza. A jós figyelmezteti őt, hogy Héliosz barmaihoz ne nyúljanak, ha élni akarnak, aztán óvatosságra inti őt a hazatéréskor, majd a kérőkkel való leszámolást is megemlíti. A kérők kiűzése után mutasson be áldozatot, de olyan messze, ahol az evezőt magvető lapátnak vélik. Teiresziász azt is elmondja, hogy Odüsszeusz halála a tenger felől jön, de csak ha már idős lesz. Odüsszeusz a phaiák hallgatóság kérésére sokakat felsorol azok közül, akikkel az alvilágban találkozott. A legemlékezetesebb beszélgetése Agamemnonnal volt, aki elmondta, miképp ölte őt meg felesége és Aigisztosz. De megemlíti Tantalosz, Sziszüphosz, Héraklész nevét is az alvilági lakók közül.
12. ének
Hádész birodalmából Kirkéhez térnek vissza, ahol első dolguk Elpénor eltemetése lesz. Ő az a balga társuk, aki ittasan lezuhant Kirké házának tetejéről, s az alvilágban méltó temetést kért Odüsszeusztól. További útjukra Kirké irányítja őket. A Szirénekhez fognak érkezni, akiknek az éneke halálos veszedelmet jelent. Azt tanácsolja a nimfa, hogy a társak fülét viasszal tömje be, magát pedig jó erősen kötöztesse az árbochoz. A következő állomásnál döntenie kell Odüsszeusznak: a Karübdisz örvényei senkit sem kímélnek, míg a Szkülla, a háromfejű, hatkezű szörny hat társuk halálát okozza. Odüsszeusz feláldoz hát a társak közül hatot, így mentve meg a többiek életét. Éeliosz szigetén arra figyelmezteti őket, hogy ha életben akarnak maradni, Héliosz marháihoz a világ minden kincséért se nyúljanak. Ha megteszik, meghalnak, Odüsszeusz ugyan hazajut, de szörnyű szenvedések után. Minden úgy történt, ahogyan Kirké megjósolta: a Szirének énekét megúszták, Szkülla hat társukat megölte és megette, de Éeliosz szigetén egy darabig tűrték az éhezést, aztán Odüsszeusz figyelmeztetése ellenére Eurülokhosz vezetésével leölték és megsütötték a legszebb marhákat. Héliosz Zeuszt kéri, hogy méltóképp büntesse meg őket, különben sötétbe borít mindent, s Hádész birodalmában fog világítani. A hetedik napon útra keltek, de Zeusz büntetése hatalmas vihar formájában eléri őket. Csak Odüsszeusz maradt életben, ismét Szkülla és Karübdisz szirtjéhez érkezik. Hogy megmeneküljön, egy fügefába csimpaszkodik, ahová egy hatalmas hullám emelte, majd megvárta, amíg a hullámok a hajóroncsokból valamit alásodornak. Ekkor lepottyantotta magát, egy gerendába kapaszkodott, így maradt életben Odüsszeusz.
13. ének
Alkinoosz gazdagon megajándékozta Odüsszeuszt, és 12 evezőssel útnak indította egy kiváló hajón. Odüsszeusz végigaludta az utat, Ithakán kitették a hajósok a még mindig alvó hőst. Nem ismeri fel hazáját, hiszen 20 évig volt távol. Pallasz jelenik meg vonzó ifjú képében, és tanácsot ad neki a továbbiakra vonatkozóan: sok szenvedés vár még rá, de tűrjön szótlanul, senkinek ne fedje fel kilétét, amíg nem számol le a Penelopét ostromló és vagyonát felélő kérőkkel. Pallasz elaggott koldussá változtatja, hogy ne ismerje fel senki
„Szép bőrét hajlékony tagjain összeaszalta,
szőke haját elorozta fejéről, teste köré meg
élemedett öregember bőrét húzta egészen,
és megtörte, mely oly gyönyörű volt, két szeme fényét”
A phaiákoktól kapott kincseket gondosan elrejtik. Először Eumaioszt, az isteni kondást keresse f
14. ének
Eumaiosz természetesen nem ismeri fel hajdani urát. Szavai vissza-visszatérnek Odüsszeuszhoz: dicséri őt, könnye kicsordul sorsa miatt. Azt hiszi, már nem él. Fogadást kötnek a koldussal, hogy hazatér hamarosan Odüsszeusz. A „koldus” fantáziadús történetet rögtönöz arról, hogy ki ő, és hogy került Ithakába.
15. ének
Két helyszínen játszódik a cselekmény, váltakozva közvetíti Homérosz a különböző helyszínek eseményeit, filmes szaknyelven úgy mondanánk: vágásokkal. Egyrészt Télemakhosz hazaindulását mondja el: a fiú Spártából kel útra, ahol Meneláosz és Helené vendége volt. Pallasz sugallatára ajándékokkal megrakott bárkáját hátrahagyva első éjszakáját az isteni kondásnál tölti majd. Odüsszeusz pedig lakóházába készül, hogy leszámoljon a kérőkkel. Indulása előtt azonban Euimaiosz, az isteni kondás elmeséli életét, amiből megtudjuk, hogy fejedelmi származású, akit kisgyermekként elraboltak, s rabszolgának adtak el. Szerencsére a jólelkű Láertész, Odüsszeusz atyja vette meg jó pénzen. Odüsszeusz az apja s anyja iránt is érdeklődve megtudja, hogy az agg király még él, de anyja fia utáni bánatában meghalt. Ktimené, Odüsszeusz anyja nevelte őt is egy ideig.
Mindkét ének, a 14. és a 15. is kerek, kiteljesedett, novellaszerű epizódot tartalmaz.
16. ének
Télemakhosz és Odüsszeusz találkozása könnyekbe fullad. A fiú beszámol a házban uralkodó botrányos helyzetről: 108 kérő pusztítja Odüsszeusz vagyonát. Hamarosan megszületik a „leleményes” terve is: Odüsszeusz koldus képében jelenik meg házában, s bármi is történnék, bárhogyan is aláznák, bántanák, Télemakhosz ne fedje fel apja kilétét. Adott jelre rejtse el kettő kivételével a házban lévő valamennyi fegyvert, csupán maguk szára hagyjon elöl pajzsot, dárdát, kardot. A kérők megdöbbenve észlelik, hogy Télemakhosz él, pedig Antinooszék mindent megtettek, hogy elpusztítsák a hazatérő fiút, aki felettébb útjukban volt. Pofátlanul osztozkodnak Penelopén és vagyonán. A kérők közül Eurümakhosz és Arétiádész garantálja Télemakhosz életét, még van szívükben irgalom hajdani jótevőjük fiúsarja iránt.
17. ének
Télemakhosz éppoly előrelátó, mint atyja: a magukkal hozott kincsekről úgy rendelkezik, hogy ha a dölyfös kérők megölik őt, akkor társai osszák szét maguk között, s ha ő öli meg őket, akkor birtokba veszi a kincseket. Édesanyjának elmondja Nesztór és Meneláosz házában hallottakat. A kérők a szokásos lakomához készülődnek, amikor koldus képében bebocsátást kér Odüsszeusz. Öreg kutyája farkát csóválja, nem ugatja meg, amit Eumaiosz különösnek vél. Antinoosz, a kérők vezetője porig alázza a „koldust”, s nyomatékul egy zsámolyt vág hozzá. Télemakhosz kénytelen szótlanul tűrni apja bántalmazását, hiszen még nem jött el az ideje, hogy felfedjék a vándor kilétét. Penelopé megsajnálja a vándort, s amikor Eumaiosztól megtudja, hogy az sokat szenvedett, s hallott Odüsszeuszról is, megkéri, meséljen neki. A „koldus „visszautasítja a kérést, nagy a zaj, ki van téve a kérők rosszindulatának, ezért szívesebben mesélne Pénelopé hálótermében, majd ha lemegy a nap.
18. ének
Folytatódik a „koldus inzultálása, még Írosz, aki szintén koldus, is becsmérli őt. A két hajléktalan megbirkózik egymással. Odüsszeusz első ütésével csontját töri kihívójának. A kérők közül többen ismét jó célpontot találnak a „koldusban”, aki szavaival bőségesen figyelmezteti őket, de egyikük sem hallgat rá. Megint elrepül egy zsámoly meg célozva Odüsszeuszt, de az ügyesen kitér előle, s az egyik kérőt találja el. Penelopé elszánja magát, hogy valamelyik kérőnek adja kezét.
19. ének
Odüsszeuszt még a házában élő szolgálólány sem kíméli: Melanthó szavai tőrdöfésként sebezik meg Odüsszeuszt. Pénelopé azonban megmutatja, hogyan kell a rászoruló idegennel bánni. Felkéri Eurükleiát, Odüsszeusz hajdani dajkáját, hogy mossa meg a koldus lábát, mielőtt az mesélni kezd. Eurükleia felismeri Odüsszeusz térdsebét, amit egy ifjúkori vadászat alkalmából a Parnasszuson vadkan ejtett rajta. Odüsszeusz titoktartásra kéri őt. Majd tiszta ruhát kap Pénelopétól, és kezdődik a „mese: a „koldus” elmondja, milyen öltözékben látta utoljára a hőst, Pénelopé ráismer a szarvasos-kutyás csatra, a bíbor köntösre. Így nyerte el a bizalmát Odüsszeusz, aki még mindig késlekedik kilétének felfedésével. Megemlíti az utolsó két állomást: Éeilosz szigetét és a phaiákok vendégszeretetét, azzal fejezi be meséjét, hogy Odüsszeusz most Dódónában van jóslatért. Pénelopé is elmondja, hogy mire készül: annak adja kezét, aki átlő a 12 fejsze fokán felajzva Odüsszeusz íját, ugyanúgy, mint egykor azt férje tette.
20. ének
Egyre inkább közeledik a leszámolás ideje: a kérők beszivárognak a házba. Szokásos lakomájukra készülődnek, Odüsszeusz is elhelyezkedik közel az ajtóhoz. A kérők közül néhány ki gorombán, ki okosabban hallatja hangját, Ktészipposz egy ökörlábbal dobja meg Odüsszeuszt, a jóstehetségű Theoklümenosz előtt pedig megjelenik a közeli vég, mely mindannyiuk szemére sötétséget borít.
Pénelopé kihirdeti a versenyt, s megkezdődnek az előkészületek: egyrészt a kérők próbálgatják felajzani az íjat, másrészt pedig Odüsszeusz is megteszi az első lépéseket a kérőkkel való leszámolásra. A kérők bosszankodnak, egyiküknek sem sikerül az íj felajzása. Odüsszeusz három emberével, a fiával, a kondással és a hűségét bebizonyító csordással kihord minden fegyvert, bezárják az ajtókat, a nőket szobájukba küldik. Odüsszeusz engedélyt kér a próbára, Antinoosz durván visszautasítja, de Télemakhosz férfiként a sarkára áll. Odüsszeusz első próbálkozásra megfeszíti nyilát, céloz, é s a nyíl sértetlenül átsuhan 12 fejsze fokán.
22. ének
Először a kérők vezérével, Antinoosszal végzett Odüsszeusz, másodiknak Eurümakhosz életét oltotta ki, majd sorba jöttek névszerint a kérők, s hiába könyörögtek Odüsszeusz térdét átkarolva, annak nem volt irgalom a szívében. Név szerint említi Homérosz a kérőket, akik szörnyű halállal haltak. Eurükleia elárulja annak az 50 szolgálólánynak a nevét, akik szégyent hoztak a házra: őket felakasztották. Melanteusz vége ez volt: ”gonosz érccel az orrát és füleit lemetélték,/ és tépték ki szemérmét, nyersen ebeknek ebédül / s szétzúzták a kezét-lábát, haragudva szívükben.”
23. ének
Miután Odüsszeusz leszámolt a kérőkkel, eljött annak is az ideje, hogy Pénelopéval egymásra találjanak. Az okos asszony azonban még jobban meg akar győződni férje személyazonosságáról: Eurükleiának azt az utasítást adja, hogy vitesse ki a hálószobából a hitvesi ágyat, s az előtérben vesse meg Odüsszeusznak. Odüsszeusz azonban tudja, hogy ez lehetetlen, hiszen az ágyat maga faragta, egy eleven olajfa törzsét építette be lábnak, így az ágy nem mozdítható. Ezt egyedül csak az ágy készítője tudhatta, Pénelopé megkapta tehát a meggyőző bizonyítékot férje személyazonosságáról. A boldog együttlét után Odüsszeusz elmeséli feleségének, hogy milyen kalandokon ment át, s nehezen bár, de azt is elmondta, hogy egy nehéz és hosszadalmas kötelessége van még hátra: Teiressziász szavait idézi fel, miszerint a kérők megöléséért engesztelő áldozatot kell bemutatnia az isteneknek. A jós azt mondta, hogy ott mutasson be áldozatot, ahol nem ismerik fel a vállán vitt evezőlapátot, oly messze van a tengertől. Vélhetően megnyugtatja feleségét azzal, hogy a jóslat szerint békés öregkorban, a tenger felől érkezik majd halála. Elsőül azonban apját, Láertészt készül meglátogatni.
Figyelmezteti Pénelopét, hogy amíg küldetését nem teljesíti, ne mutatkozzon.
24. ének
A kérők csapata Hermész kíséretével az alvilágban bolyong. Ott találkoznak a Trójánál elesett társaikkal. Agamemnon meséli el nekik Akhilleusz halálát és méltó temetését, és saját tragikus sorsát. Aggódva kérdezi Amphimedónt, az egyik kérőt, hogy mi az oka annak, hogy így csapatostul szállnak le az alvilágba. Amphimedón nem szépíti bűnüket: röviden elmeséli ostobaságukat, Pénelopé cselét és Odüsszeusz bosszúját.
Ezalatt Odüsszeusz eljut atyja vidéki házához. Láertészt munka közben találja. Kertjét gondozza, ő maga azonban reménytelenül ápolatlan. Mindketten tesznek egy-egy próbát, hiszen 20 éve nem látták egymást. Odüsszeusz apja iránta érzett szeretetéről győződik meg, apja pedig olyan régmúlt emlékekről akar meggyőződni, amelyeket csak fia tudhat. Odüsszeusz térdsérülését mutatja, majd szám és fajta szerint elősorolja azokat a gyümölcsfákat, melyeket atyja ajándékozott neki.
Ezalatt Odüsszeusz házától a kérők hozzátartozói bosszúra szomjaznak, vezetőjük Antinoosz apja, Eupeithész, ki fiához hasonlóan vérszomjas. Fegyvert ragadva támadásra készülnek Láertész háznépe ellen. Odüsszeuszék sokat lekaszabolnak közülük, de Pallasz és Zeusz elunja a vérontást, és békét és feledést áraszt el mindkét fél a szívében.
