O’Neill, Eugen: Utazás az éjszakába
Modern amerikai dráma, modern életérzés annak ellenére, hogy mintegy 60 évvel ezelőtt íródott, és a 20. század elején játszódik. Életrajzi ihletettségű a mű, cselekménye nincs, mégis egyértelmű, hogy a Tyrone család négy tagja egyenesen gyalogol bele a szimbolikus éjszakába, a nihilbe vagy az azzal egyenértékű halálba.
A négy elrontott életű szereplőnek már annyi ereje sem maradt, hogy megpróbálják a felszínen maradást. Lakóhelyül valami isten háta mögötti tengerparti házat választottak, ahol a nyomasztó köd és a fel-felharsanó ködduda akár a kilátástalanság szimbóluma is lehet.
Tyrone a családfő, kisiklott színész. Kisszerű karakter, korán feladja álmait, és olcsó szeszekbe fojtja azokat. Életcéljává válik a takarékoskodás, ezzel megkeseríti családtagjainak életét. Mindannyian az apa fukarságával magyarázzák életük kisiklását.
Mary a feleség valaha bájos, fiatal nő volt, mostanra elveszítette egyik gyermekét (Eugen nevűt, akárcsak az író), hamarosan Edmund fia is meghal, fiatalságát olcsó hotelszobákban töltötte, férje színészi vágyai és fukarsága miatt otthontalanul élte le az életét. Pedig nem voltak nagy vágyai, megelégedett volna egy meghitt házzal, lakással, amit otthonná varázsolt volna. Férje egyre jobban elhanyagolta, most a sokadik sikertelen kúra után van éppen. A morfium rabja. Családtagjai rettegnek attól az állapotától, amikor „belövi” magát, iszonyodnak tőle, megvetéssel beszélnek róla. Edmund kel egyedül védelmére.
„Mert soha semmit nem nyújtottál neki, amitől kedvet kapott volna, hogy küzdjön ellene (a morfium ellen). Otthont sem, csak ezt az egy nyári barakkot ezen a szemétdombon, amit utál, és még arra is sajnáltad a pénzt, hogy ennek valami pofája legyen…”
Jamie a nagyobbik fiú, az ő életét a nők és az alkohol töltik ki. Mérhetetlenül sok verset tud, mondja is őket szinte minden szituációra van idézete hol Kiplingtől, hol Baudelaire-től, hol Swinburne-től, Oscar Wildtól. Szándékosan választja a rossz életet, s egy alkoholmámoros pillanatában bevallja öccsének, hogy őt is szándékosan vezette bele a züllésbe. Nem akart egyedül menetelni a mocsárban. Cinikus, kiégett férfi, aki nem talál sem értelmet, sem szépséget az életben. Baudelaire-rel együtt vallja, hogy ”Részegnek kell lenni mindig.”
Edmund a kisebbik fiú. A dráma-idő egyetlen éjszakába nyúló este (íme egy újabb szimbólum.) Ez alatt az idő alatt tudja meg, hogy megfázásnak hitt betegsége tüdőbaj. A családtagokat nem rendíti meg a hír, az anya a morfiumba menekül a tudás ellen, Jamie az alkoholba, az apa szintén. Amúgy meg újabb kiadásokat sejt az elkövetkezendő szanatóriumi kezelés miatt. Érzékeny, intelligens fiú, akit a tüdőbaj meg fog fosztani az élettől. (a dráma kb. a század elején játszódik, de utalás, kitekintés a házon kívüli világra nincs) Őt éri a legnagyobb veszteség, mégis ő az, aki szeretettel és megértéssel tud fordulni anyja felé.
Nem lázad a sorsa ellen, csak apja ellen, aki ingyenes szanatóriumba küldené. Szinte boldog, amikor sikerül apjától kicsikarnia egy nagyon szerény, de fizetős szanatóriumi ellátást.
Az apa a pénz és az alkohol rabja, de cserébe ezektől nem kapott semmit. Pénzét értéktelen telkekbe fekteti, gyermekkori nyomorúságos élete miatt retteg a pénztelenségtől. Annyira takarékos, hogy pont úgy él, mint amitől retteg. Állandó küzdelmet folytat a feleslegesen égő villanykörtékkel.
A dráma cselekmény híján ennek a négy embernek az elsüllyedését mutatja be. Edmund majd elmegy egy olcsó szanatóriumba, ahol nem tudják majd meggyógyítani. Jamie tovább iszik, és bordélyházakban keres örömöket, apjuk szintén, de addig is elolt egy-két villanyégőt. Mary a negyedik felvonás végére emberi roncs, pedig csak néhány óra telt el, megjelenése Ophelia őrülési jelenetére emlékezteti a családfőt. Karján menyasszonyi ruhája, szavai összefüggéstelenek, valamit nagyon-nagyon keres. Feldereng előtte ifjúkora, kotorászva keres egy régi emléket, amikor boldog volt, végül megtalálja: „Igen, emlékszem már. Beleszerettem James Tyrone-ba, és egy ideig olyan boldog voltam.”
Source: http://hu.shvoong.com/books/classic-literature/2159045-utaz%C3%A1s-az-%C3%A9jszak%C3%A1ba/#ixzz1MsF1tCBi
Modern amerikai dráma, modern életérzés annak ellenére, hogy mintegy 60 évvel ezelőtt íródott, és a 20. század elején játszódik. Életrajzi ihletettségű a mű, cselekménye nincs, mégis egyértelmű, hogy a Tyrone család négy tagja egyenesen gyalogol bele a szimbolikus éjszakába, a nihilbe vagy az azzal egyenértékű halálba.
A négy elrontott életű szereplőnek már annyi ereje sem maradt, hogy megpróbálják a felszínen maradást. Lakóhelyül valami isten háta mögötti tengerparti házat választottak, ahol a nyomasztó köd és a fel-felharsanó ködduda akár a kilátástalanság szimbóluma is lehet.
Tyrone a családfő, kisiklott színész. Kisszerű karakter, korán feladja álmait, és olcsó szeszekbe fojtja azokat. Életcéljává válik a takarékoskodás, ezzel megkeseríti családtagjainak életét. Mindannyian az apa fukarságával magyarázzák életük kisiklását.
Mary a feleség valaha bájos, fiatal nő volt, mostanra elveszítette egyik gyermekét (Eugen nevűt, akárcsak az író), hamarosan Edmund fia is meghal, fiatalságát olcsó hotelszobákban töltötte, férje színészi vágyai és fukarsága miatt otthontalanul élte le az életét. Pedig nem voltak nagy vágyai, megelégedett volna egy meghitt házzal, lakással, amit otthonná varázsolt volna. Férje egyre jobban elhanyagolta, most a sokadik sikertelen kúra után van éppen. A morfium rabja. Családtagjai rettegnek attól az állapotától, amikor „belövi” magát, iszonyodnak tőle, megvetéssel beszélnek róla. Edmund kel egyedül védelmére.
„Mert soha semmit nem nyújtottál neki, amitől kedvet kapott volna, hogy küzdjön ellene (a morfium ellen). Otthont sem, csak ezt az egy nyári barakkot ezen a szemétdombon, amit utál, és még arra is sajnáltad a pénzt, hogy ennek valami pofája legyen…”
Jamie a nagyobbik fiú, az ő életét a nők és az alkohol töltik ki. Mérhetetlenül sok verset tud, mondja is őket szinte minden szituációra van idézete hol Kiplingtől, hol Baudelaire-től, hol Swinburne-től, Oscar Wildtól. Szándékosan választja a rossz életet, s egy alkoholmámoros pillanatában bevallja öccsének, hogy őt is szándékosan vezette bele a züllésbe. Nem akart egyedül menetelni a mocsárban. Cinikus, kiégett férfi, aki nem talál sem értelmet, sem szépséget az életben. Baudelaire-rel együtt vallja, hogy ”Részegnek kell lenni mindig.”
Edmund a kisebbik fiú. A dráma-idő egyetlen éjszakába nyúló este (íme egy újabb szimbólum.) Ez alatt az idő alatt tudja meg, hogy megfázásnak hitt betegsége tüdőbaj. A családtagokat nem rendíti meg a hír, az anya a morfiumba menekül a tudás ellen, Jamie az alkoholba, az apa szintén. Amúgy meg újabb kiadásokat sejt az elkövetkezendő szanatóriumi kezelés miatt. Érzékeny, intelligens fiú, akit a tüdőbaj meg fog fosztani az élettől. (a dráma kb. a század elején játszódik, de utalás, kitekintés a házon kívüli világra nincs) Őt éri a legnagyobb veszteség, mégis ő az, aki szeretettel és megértéssel tud fordulni anyja felé.
Nem lázad a sorsa ellen, csak apja ellen, aki ingyenes szanatóriumba küldené. Szinte boldog, amikor sikerül apjától kicsikarnia egy nagyon szerény, de fizetős szanatóriumi ellátást.
Az apa a pénz és az alkohol rabja, de cserébe ezektől nem kapott semmit. Pénzét értéktelen telkekbe fekteti, gyermekkori nyomorúságos élete miatt retteg a pénztelenségtől. Annyira takarékos, hogy pont úgy él, mint amitől retteg. Állandó küzdelmet folytat a feleslegesen égő villanykörtékkel.
A dráma cselekmény híján ennek a négy embernek az elsüllyedését mutatja be. Edmund majd elmegy egy olcsó szanatóriumba, ahol nem tudják majd meggyógyítani. Jamie tovább iszik, és bordélyházakban keres örömöket, apjuk szintén, de addig is elolt egy-két villanyégőt. Mary a negyedik felvonás végére emberi roncs, pedig csak néhány óra telt el, megjelenése Ophelia őrülési jelenetére emlékezteti a családfőt. Karján menyasszonyi ruhája, szavai összefüggéstelenek, valamit nagyon-nagyon keres. Feldereng előtte ifjúkora, kotorászva keres egy régi emléket, amikor boldog volt, végül megtalálja: „Igen, emlékszem már. Beleszerettem James Tyrone-ba, és egy ideig olyan boldog voltam.”
Source: http://hu.shvoong.com/books/classic-literature/2159045-utaz%C3%A1s-az-%C3%A9jszak%C3%A1ba/#ixzz1MsF1tCBi
