Hermann Hesse:

Klein és Wagner

Gondolataitól űzve menekül Klein korábbi életének helyszínéről, családja, felesége elől, mindegy, hogy hová, csak minél messzebb eddigi életétől.

Így száll le Dél-Itáliában a vonatról, s bérel szállást az elcsigázott férfi egy egyszerű hotelban.

Megpróbál elvegyülni a hotel vendégei között, másnak mutatja magát, mint aki valójában. Rejtőzködik és szenved. Valami lelki teher gyötri, gondolatai minduntalan visszakanyarodnak eddigi életéhez, és megfogalmazódik benne az iszonyatos vágy: szeretné elpusztítani eddigi életét a benne szereplőkkel együtt. Tudata mélyéből előkúszik egy felzaklató napi hír, ami egy tanárról szólt, aki kiirtotta családját. Lassan eszébe jut a neve is: Wagnernek hívták a szörnyű tett elkövetőjét. Környezetét meglepte, amikor megpróbált magyarázatot találni a borzalmas tettre, és láthatóan megértővé vált Wagner iránt. Száguldó gondolatai közül hamarosan kikristályosodik a felismerés: eddigi élete merő megfelelési szándék volt, miközben háttérbe szorította saját vágyait. A környezet megváltozása, szökése otthonról azonban nem csillapította zaklatott gondolatainak szüntelen áramlását.

A szálló vendégei közt felfigyel egy szép szőke nőre, úgy érzi, meg kell ismernie. Hangfoszlányokra vadászik a szomszéd asztalnál való beszélgetésből. Ebből tudja meg, hogy a nő, Teresina szenvedélyes játékos. Aztán meglátja táncolni az addig mosolytalan nőt, és megért az életből valami fontosat: úgy megváltozik Tresina arca, tekintete, teste a tánc alatt, ahogyan élni kellett volna, ahogyan élni kellene. Ez a mosoly átterjedt a közelükben lévőkre. Derű, öröm ült az arcokon, amíg Teresina táncolt. Minden mozdulata önfeledt boldogságot sugárzott, de a tánc végeztével visszamerevednek vonásai. Váratlan vakmerőséggel odamegy a nőhöz, karját nyújtja neki: megtörténik a megismerkedés. Próbálgatják egymást „kitalálni”, beszélgetésük az élet fontos kérdéseit érinti: „Hogy hogyan él, azt nem tudom. De többnyire sötétben él, ahogy én is éltem, és mint ahogy a legtöbben élnek, elmegy a saját élete mellett, valamilyen célt vagy szándékot követve, valamilyen kötelességnek engedelmeskedve. Ezt teszi majdnem mindenki, ebbe betegedett bele majdnem az egész világ, és emiatt is fog elpusztulni.” Váratlan ajánlattal lepi meg Klein Teresinát: meghívja Castiglionéba, a kaszinóba, fedezve a játék költségeit. Teresina visszautasítja, ettől Klein feldúlva elrohan, úttalan utakon barangol, rövidke örömöt nyújtva egy bánatos kocsmárosnénak. Következő találkozásukkor Teresina elfogadóbb: hajóra szállnak, és így mennek át a közeli sziget kaszinójába.Klein azonnal veszít, Teresina váltakozó szerencsével játszik, végül elég szép nyereség után hagyja abba a játékot. Másnapig, mint mondja. Kleint eleinte elbűvöli a nő játékszenvedélye, később unatkozva bár, de türelmesen asszisztál. A játékhoz való hozzáállásuk tükörképe volt az élethez való hozzáállásuknak. De ez a két tükörkép gyökeresen különbözött egymástól: Klein egy lapra tett fel mindent, míg Teresina apránként növelte a tétet. Mint kiderült, Klein tudta nélkül volt a szenvedélyesebb játékos. Ő mert többet kockáztatni. Kleinnek egy meghatározó, szimbolikus álma okoz fejtörést. Teresinával való együttlétekor az álom beteljesülését érzi. Két nőről álmodott: az egyik őt akarta megölni, a másikkal ő végzett. Az álomalakok arca egybemosódott: felesége, Teresina ill. a kocsmárosné arcát ismerte fel az álombeli nők arcvonásaiban. Megrémül, amikor szeretkezésük után egy kést lát meg az asztalon, ismét eszébe jut Wagner, és az álom. Majd lecsillapodik zaklatott elméje, feldereng előtte az egyetlen lehetőség, amivel ki tudna szabadulni elméje gyötrelmes kelepcéjéből: megöli magát. Ezzel tud csak véget vetni a kínnak. Kimegy a tengerpartra, elköt egy csónakot, messzire beevez, majd szép csendesen beleereszkedik a vízbe, elengedve a csónak peremét. Még megjelenik előtte élete összes szereplője, majd lassan elhalványul a képük, szája vízzel telik meg, aztán meghallja saját hangját: énekel, hangosan dalol, így megy a halálba, daloló prófétaként.