Kressmann Taylor, Kathrine:
Címzett ismeretlen
Huszonkilenc fiktív levelet tartalmaz a vékony könyvecske, amelyek ötletét az 1930-as évek szomorú valósága szülte. A két világháború közötti Amerikában figyelt fel az írónő német barátainak Pál-fordulására, zsidó és keresztény barátok elidegenedésére, a lélekben végbemenő lassú elembertelenedésre, fasizálódásra.
Az 1966-ban megjelent kis könyv hamarosan bestseller lett, majd számos helyen Európában, s így Magyarországon is színpadra vitték. A Spinoza Színházban játsszák a katarzist kiváltó darabot Kulka János és László Zsolt közreműködésével.
Két, Amerikában közös céget vezető barát írja a leveleket. Max Amerikában marad mint műgyűjtő, régiségkereskedő, üzlettársa, eddig barátja, Martin visszatér Németországba, hogy az I. világháború után újjáéledő hazájában próbáljon szerencsét. Martin első levele a nehézségekről, szegénységről szól, bár anyagi gondjait nem tudjuk komolyan venni: 30 szobás kastélyt vásárol Amerikában gyűjtött pénzéből, s épp vendégeit várja. Max reflexiója valódi barátságot sejtet, s nem is igen tudja mire vélni Martin következő leveleinek hangulatváltozását. Martin egy „karizmatikus” vezető egyre nagyobb népszerűségéről ír, majd arról, miképpen hatnak rá egyre jobban e vezető nézetei. Eleinte csupán szimpatizáns, később egyre elkötelezettebb híve Hitler gondolatainak. Hamarosan megérkezik az a levél is, amelyben zsidó barátját, Maxet arra kéri, ne írjon neki, a jelenlegi helyzetben rossz fényt vetne rá, ha kitudódna, levelezőpartnere Max Eisenstein. Max aggasztó híreket kap másoktól is, ezért naiv módon arra gyanakszik, hogy Martint megzsarolták. Az aggasztó hírek miatt szorongva kéri Martin óvó támogatását Griselle számára, aki Martin titkos szerelme volt Amerikában. A fiatal lány színészi karriert szeretne Európában befutni. Martin egyre hisztérikusabban kéri, követeli a levelezés abbahagyását, Griselle élete azonban Max számára fontosabb, nem sértődhet meg, emberéletről van szó. Sajnos a megalázkodás sem segít, Martin hamarosan szenvtelen levélben értesíti „barátját” a zsidó lány haláláról.
Az utolsó levelek váratlan fordulatot hoznak, az ötlet, mellyel a megalázott, visszautasított, szeretett unokahúgától megfosztott Max törleszt, kimeríti a fekete humor fogalmát. Legalább e fiktív levelezésben kiegyenlítődnek a fájdalmak.
