Esterházy Péter:

Esti

A 2010-es Könyvhéten jelent meg Esterházy Péter új kötete, mely címében, tematikájában és formájában is Kosztolányi Dezső Esti Kornél c. novellafüzérével áll rokonságban. Miképpen Esti Kornélt Kosztolányi alteregójának tartjuk, Esterházy Esti-je is nagy valószínűséggel kortárs írónk megfelelője. Mindez akkor is valószínűsíthető, ha a novellafüzér szereplője hol Mátyás, az igazságos, hol Mátyás az atya, hol kutya, esetleg nő.

A kötetet a szerző több fejezetre osztja, az Esti Kornél és az Esti Kornél kalandjai képezik a gyűjtemény gerincét. Ezekben az írásokban követi a Kosztolányi-kötet stílusát és szerkezetét, ami természetesen nem csupán az alcímezést jelenti. Esterházy hű önnön stílusához, ami jellegzetes, önfeledt fürdőzést jelent a szavakban, mondatokban, kiaknázva a magyar nyelv istenadta lehetőségét a játékra is. De az önálló stílusba belefér a reneszánszkori, a 19-20. század eleji magyar nyelven való szabályos tobzódás is. Amúgy itt is bőségesen találkozunk áthallásokkal, a magyar és a világirodalom alkotóinak gondolatai, mondatai, textúrája bravúros módon illeszkedik Esterházy szövegébe.

Miközben a nagy élet-kalandban követjük az írót, az ezernyi mozaikból összeáll egy kép. A képen egy rejtőzködő, érzékeny, zordon, gyarló íróember, családi, baráti kapcsolatai, a környezetéhez, a múlthoz, a szülőkhöz, a gasztronómiához, az állatokhoz stb. való viszonyulása. Csak semmi művészet - ez egy előző kötetének címe, itt úgy módosítanám: Csak semmi komolykodás. A nyelvvel való bensőséges kapcsolata teszi az olvasó számára megismerhetővé Esterházy egyedülálló világlátását, amelyben ott bujkál az irónia, az önirónia, vagy inkább egy x-dik dimenzió, amelyben Esterházy él, és ahonnan szemlélője az életnek nevezett nagy kalandnak.

Olvashatjuk vallomását arról, hogy életének minden eseménye azonnal mondattá alakul, arról, hogy miképpen dobozolja szó- téma- és kifejezés-gyűjteményét. Bármiről ír, a szavak szerelmese az, aki ír, s akárcsak Kosztolányi, ő is a szövegalkotás, a szövegteremtés bűvöletében él. Hogy a gyatra pesti viccet idézzem, Esterházynak mindenről az jut az eszébe.  Az az pedig a nyelv, a kifejezés lehetősége. A portugál nyelvvel való szerelmetes kapcsolata  is rokonítja Kosztolányival, a virágok nyelve ez, mint írja többször is e nyelvről. Néhány novella portugál – gyökerű, ezek a táj és a nyelv iránti nem szűnő szeretetről árulkodnak.

De bármelyik nyelvről legyen is szó, fontosságában fölé emelkedik szinte mindennek. Pl.a Don Quijote első mondatának fordítási lehetőségei sorsproblémává nemesednek, akárcsak német nyelv grammatikája. Felidézi Tante Nellinek, első némettanárának emlékét, aki ceruzával íratott nebulóival németül, s ha hiba volt a fordításban, azonnal radírozott. Hozzá ezt a szép mondatot mondta: „ne maradjon a világban hiba.”

Hát a világban, Tante Nelli, maradt azért hiba, de legalább Esterházy nyelvszerelme hibátlan. Akárcsak az olvasáshoz fűződő kapcsolata: az Olvasásszeretkezés és az Írásjelszeretkezés új fogalmak és szavak a magyar nyelvben. Megalkotójuk Esterházy Péter.