Euripidész:

Hippolütosz

A dráma (Kr. e.: 428) első változata megbukott, ekkor Euripidész változtatott a szövegen oly módon, hogy ne sértse az athéni közönség erkölcsi érzékét. Az első változatban, amely nem maradt fenn, Phaidra a nyílt színen vall szerelmet mostohafiának, Hippolütosznak. A témát Szophoklész is feldolgozta még Euripidész előtt, majd Seneca és Racine sem tudott ellenállni a pusztító szerelem témájának.

A tragédia Aphrodité monológjával kezdődik, a sértett istennő bosszút esküszik Hippolütosz ellen, aki semmibe veszi őt, egyedül csak a szűz Artemisznek hódol. A cselekmény az első soroktól ismertté válik, hiszen Aphrodité ismerteti tervét.

Hippolütosz valóban gőgösen utasít el minden nőt, kivéve Artemiszt, egyedül csak a vadászatnak ill. az istennőnek hódol. Most is épp áldozati koszorút helyez el az oltárán. Szolgája hiába figyelmezteti, hogy illene törődni a többi istennel is, Hippolütosz visszautasítja az aggódó szavakat. A szolga, mihelyt ura távozik, helyette is imádkozik Aphroditéhez. Ő ismeri az istennő hatalmát, nem akarja megharagítani.

Phaidra lép a színre, rettenetes fájdalmat sejtetnek szavai. Dajkája aggódva próbálja megtudni bánatának okát. Phaidra tudva, hogy titka megrökönyödést okoz majd, nagyon nehezen vallja be: szenvedésének oka olthatatlan szerelme Hippolütosz, nevelt fia iránt. A fiú apja, Thészeusz, Phaidra hites ura. Most éppen nincs otthonában, zarándokúton van. A dajka megrendül úrnője szenvedését látva, ő azt vallja:” Semmit se nagyon.” De felmenti úrnőjét, hisz „az istennő vetette rád a szenvedélyt.” „Küprisz (Aphrodité): feltartóztathatatlan áradat,/ ahhoz, ki engedelmes, még szelíd, hanem/ ki fennhéjázva szembeszállni mer vele/ azt megragadja, és mi lesz? Lesújtja őt!” Eszerint bátorítja Phaidrát szerelme megvallására, és óvja őt attól, hogy túlságosan szigorú legyen önmagához. Phaidra azonban tisztában van pusztító szenvedélyével, vergődik szerelme és iszonyata, vágya és tisztessége között. A dajkát arra kéri, hogy ne tegyen a fiú előtt említést titkáról.

A dajka azonban, hogy segítsen úrnőjén, felfedi annak titkát Hippolütosz előtt. A fiú feldúlva ront ki a palotából, íme bizonyítékot lelt a női nem „ocsmány voltára”. Phaidra mindent megért, a szégyentől lesújtva visszavonul, és önkezével végez magával. Sejteti azonban utolsó szavaival, hogy más is vele hal majd.

Erre a tragikus hírre érkezik haza Thészeusz. Értetlenül áll felesége holtteste előtt. Nem talál halálára magyarázatot, amíg észre nem veszi a halott asszony kezében szorongatott levelet. E levélben Phaidra nemi erőszakkal vádolja meg mostohafiát.

Thészeusz megátkozza fiát, s először Poszeidont kéri, veszejtse el a fiút, hisz egykor megígérte neki, hogy három kívánságát teljesíti. Hippolütosz nem tudja megvédeni magát, apja Phaidra levelének hisz. A kar könyörgésére azonban Thészeusz visszavonja a fiú halálos ítéletét, helyette örökös száműzetésre ítéli. Hippolütosz befogat, s elindul, otthonát maga mögött hagyva. Poszeidon azonban nem vesz tudomást a módosult büntetésről, és a tenger habjaiból parancsára egy hatalmas bika emelkedik ki, megrettentve Hippolütosz lovait. A fiú lezuhan a kocsiból, testére tekerednek a gyeplő szárai, fejét kősziklába üti. Szolgái sietnek segítségére, még van benne egy csöppnyi élet. Apja elé viszik, utolsó szavaival is ártatlanságát bizonygatja. Apja azonban már tudja, végzetesen tévedett: Artemisz jelent meg előtte, ő mondja el, így büntette a fiút a sértődött Aphrodité. A fiú utolsó szavaival megbocsát halálát okozó apjának. Az ő karjaiban hal meg.