Jung, Carl Gustav:

A lélektani típusok

Az introvertált típus

E lélelektani típus meghatározó tulajdonsága, hogy észleléskor nem az objektív valóságból indul ki, hanem önnön szubjektumából. Az objektív valóság és a cselekvés közé egy olyan szubjektív attitűd csúszik, amely megakadályozza az objektív érzékelést, helyette a valóság az a szubjektum igényeinek megfelelően tükröződik vissza. A személy érzékeli ugyan a tárgyi világot a maga valóságában is, de azt mindenestül átszűri saját szubjektumán, és meghatározónak a benne kialakult képet tartja. Jung szerint a szubjektív látásmód ősidők óta létező, így éppoly realitásnak kell elfogadnunk, mint az objektív valóságot, azaz a szubjektív objektivizálódott létezése jogán.

E típusnál a tárgyi világnak nem jut akkora szerep, mint amekkora kijárna neki. A tudat annak fölébe kerekedik, ám ekkor működésbe lép a tudattalan, és a tárgy befolyása természetes kompenzációként felerősödik. „E változás azzal véteti észre magát, hogy az objektív adottság hatalmas erejű befolyást fejleszt ki az én fölényét néha már görcsösen biztosítani akaró erőfeszítés ellenében." Az én minél jobban igyekszik függetlenségét bizonyítani, annál inkább a tárgyi világ rabszolgájává válik a tudattalan akciója révén. A személy fél a tárgyaktól, azok szorongást keltenek benne. E típus gondolkodására az a jellemző, hogy konkrét tapasztalata nem az objektív valósághoz vezeti vissza, hanem a szubjektív tartalomhoz. Gondolkodásának célja nem a külső valóság, hanem az az alanyból indul ki, és hozzá is vezet vissza. A tények másodlagos jelentőségűek, elsődleges a szubjektív eszme megalkotása. E típus éppúgy eszméit követi, mint extravertált (sic) társa, de nem kifelé, hanem befelé. Elmélyülésre törekszik, nem kiterjedésre. Eszméinek követésében makacs, legfontosabbá az eszme válik számára. Mindegy, hogyan bánnak vele, megalázzák, bántják akár fizikailag is, csak eszméi követésében ne akadályozzák meg. Az ilyen férfi gyakran válik nők áldozatává, s tanárnak sem szerencsés, miután az anyagon inkább meditál, minthogy azt objektív módon közvetítse. Érzéseire az a jellemző, hogy látványosan átsiklik a tárgyak felett, csak annyiban érintik meg őt, amennyiben szubjektumának céljaiba beleillenek. Csendes, nehezen megközelíthető emberek, akiknek a megismerését nehezíti, hogy érzelmi gazdagságuk kifejezésére a szavak kevésnek bizonyulnak. Nehezen megy a kapcsolatteremtése másokkal, mert nehéz kifejezésre alkalmas formát találnia úgy, hogy a másikban párhuzamos érzékeket legyen képes kelteni. Ha nincs tehetségük valamely művészeti ághoz, akkor az őket ért külső benyomások, pontosabban az azok által keltett szubjektív érzület egyre mélyebben hatol a tudatba, megbéklyózva azt.