Gabriel Garcia Márquez:

Száz év magány

Márquez leghíresebb regényében Macondo lakóinak sorsát meséli el, igazi mesét mond, amelyben a valóság és az illúzió, a tények és a fantázia szétválaszthatatlanul keveredik. A regény előszavának írója szerint” Garcia Márquez nem misztikus, egyszerűen csak hisz az élet kimeríthetetlen variációs gazdagságában, amely a legfantasztikusabb írói ötleteket is igazolja.” Macondo alapítója José Arcadio Buendía, aki a bibliai ősapák rokona. Bölcsessége, gyermeki naivitása, kíváncsisága, szervezőkészsége, esendősége azonban emberközelibbé varázsolja. A falut hamarosan cigányok látogatják meg, az ő hatásuk, emlékük ajándékaik, Melchiades szellemisége végighúzódik a könyvön. Ámulatba ejtik Macondo lakóit az ismeretlen világból származó technikai kütyükkel. A jég és a nagyító keltik a legnagyobb áhítatot. Arcadio Buendía parttalan tudományos érdeklődését felesége, Ursula próbálja több-kevesebb sikerrel mederbe terelni. Gyermekeik: José Arcadio és Aureliano és későn született lányuk, Amaranta. Még szerencse, hogy nem disznófarokkal születtek, amitől Ursula rettegett. José Arcadiót, akit rendkívüli szerszámmal áldott meg a sors, Pilar Ternera ismerteti meg a szerelemmel, a jósnő alakja is végighúzódik a regényen. Testvére kérdésére, hogy milyen a szerelem, José így válaszol: „Olyan, mint a földrengés.”Ebből a földrengésből született José Arcadio, akit a félreértések elkerülése végett Arcadiónak neveztek. Aureliano, a jövendőmondás képességével megáldott fiú egyre inkább eljegyzi magát az alkímiával, és a Malchiades által ajándékozott műhelyben tölti minden idejét. Fő tevékenysége az arany hal készítés lesz, míg anyja, Ursula cukorkakészítésben teljesedett ki. A fiú megjósolja Rebeca érkezését, aki 11 éves árva rokon, tarisznyájában ősei csontját kotyogtatva. Különös tulajdonsága, hogy csillapíthatatlan mohósággal eszi a földet.

A falut váratlan betegség támadja meg, melynek szövődménye a kóros feledékenység lesz. Álmatlanság gyötri a falu lakóit, s hogy ne kerüljenek nagyobb bajba, a tárgyakra ráírják azoknak nevét, meg hogy mire is kell használni. Igazán szerencse, hogy nem felejtik el megnézni a cédulákat. Békés feledékenységben élik életüket, mígnem Macondo népét meg nem találja a hatalom, Moscote személyében. A szép Remedios, Moscote lánya első látásra rabul ejti Aureliano szívét. Tipikus tragikus konfliktus lehetne: az ellenség lánya és a leigázott nép hős fia egymásba szeretnek, de Macondóban a szerelem nem ismer akadályt. A még bepisilő lány kezét megkéri Aureliano és meg is kapja. Felbukkan egy européer is a családban, Pietro Crespi zongoratanár személyében, érte Amaranta és a földevő Rebeca egyaránt epedezik. Ebben az időben volt a Buendía-ház a legboldogabb, zene, szerelem, vendégség, evés, ivás, béke jellemezte a házat, na meg Amaranta engesztelhetetlen gyűlölete vetélytársa, Rebeca ellen.. A keresztbe-kasul kivirágzó szerelmek idejét azonban véres háború váltja fel. Az arany hal készítő Aureliano lesz macondóiak szabadságharcának vezére, bár minden alkalommal vereséget szenvedett. A falu békés hétköznapjait vér, halál és szenvedés váltja fel. Ursula válik a hétköznapok hősévé: bölcsessége és konok ragaszkodása a hétköznapok békéjéhez teszi azzá. Aureliano a kivégző osztag előtt áll, és várja a halált, amikor váratlan parancs megakasztja a lövést. Új élet kezdődik számára egy újabb háborúval, amelyből aztán önmaga árnyékaként tér vissza, és élete végéig arany halaival foglakozik majd.

Az ősatya, Jose Arcadio Buendía felett is eljárt az idő: elméje elborult, utolsó éveit békés közönyben egy eperfához kötözve töltötte. Aureliano ugyan megmenekült, de apja ekkoriban adta vissza lelkét a teremtőnek: halálakor sűrűn záporoztak egész éjjel a sárga virágok a falura.

A második háború utolsó éveiben valaki egy üreges Szent József szobrot bíz Ursulára, melybe nagy vagyont rejtettek. Ursula úgy elrejti, hogy évtizedekig nem akad nyomára.

Meghalnak és születnek újabb buendíák, az új generáció meghatározó nőalakja Fernanda lesz, Második Aureliano felesége. A lány aranybilibe végezte szükségét, s ami a buendíáknak nagyzolásnak tűnt, az számára neveltetéséből fakadt.

Aureliano nemcsak rossz kedvét hozta a háborúból, hanem megérkezik 17 fia is, akik letörölhetetlen hamukeresztet kaptak homlokukra. Az újabb gyermekek azonban már egyre kevesebbet tudnak ősapáikról, már csak egy utca őrzi a Buendía nevet, és a mindent túlélő Ursula. A fiatal generáció meghatározó tagja a szégyenben fogant Aureliano, aki szobájába zárva a tudománynak szenteli életét. Egy fergeteges szerelem kárpótolja a sivár fiatalságért.

Amikor a plébánosnál érdeklődik ősei után, az így válaszol: - Ne törd magad a kereséssel. Sok évvel ezelőtt volt itt egy ilyen nevű utca, s akkoriban az volt a szokás, hogy a gyerekeket az utcákról nevezték el.