Tennesseei Williams:

Az iguana éjszakája

A nagy amerikai drámaíró-generáció egyik reprezentánsa , akit kortársaihoz ( Arthur Miller, O' Neill,  Edward Albee ) hasonlóan az emberi létezés értelme, a teljes élet megélésének lehetősége izgat ebben a drámában. ( A dráma  kisregényformában Autóbusz és iguana címen jelent meg. )
A történet színhelye egy isten háta mögötti szegényes panzió Mexikóban . Szereplői Shannon, a kiégett, valaha pap idegenvezető, Maxine, a szálló energikus, frissen megözvegyült tulajdonosnője, egy hangos német család, egy autóbusznyi turista, valamiféle nőegylet tagjai, s egy különös pár, a világ legöregebb "működő" költője tolókocsiban, s unokája, a 40 év körüli méltóságot, tisztaságot sugárzó, légies szépségű Hannah Jelkes.
  A dráma mottója, Emily Dickinson versrészlete utal két ember közötti egyszeri, meghatározó találkozásra.
A lázzal küszködő, turistáiból kiábrándult cinikus Shannon számára úgy tűnik, nem folytatható eddigi életete. Unja az utasait, azok érdektelenségét, kényelemszeretetét, köznapiságát. Mennyi mindent tudna mutatni a világból, ami nem a prospektusok ajánlása! A világ micsoda mélységeit, titkait tudná megosztani azokkal, akikben lenne erre érdeklődés! De csak egy-egy rövid egyéjszakás kalandra futja, s egy egyszeri kísérletre, amelynek során megmutatja a rejtőzködő Mexikót az amúgy érdektelen és érdemtelen lánynak. De botrányon kívül mást nem ér el. Vissza-visszatér csoportjaival az anyagi gondokkal küszködő Maxine-hoz, de a mostani csoport keményen ellenáll: nem hajlandók a hotelig felgyalogolni, akármilyen csodás kilátást ígér nekik Shannon. Haza akarnak menni,úgy érzik, hogy az utazási iroda és leginkább Shannon nem azt nyújtják, amire a prospektusokból számítottak. De Shannon magához vette az autóbusz kulcsát. Meg van kötözve ő is, akárcsak a később szereplő iguana: szüksége van az állásra. Bármennyire is unja az ostoba turistákat: belőlük él.
    A dráma a második világháború idején játszódik, fel-felbukkan benne egy rendkívül ellenszenves, önelégült német család, akik boldog vigyorral hallgatják a híreket London égéséről.
Lihegve, kimelegedve érkezik egy magas, méltóságteljes, különös szépségű nő, tolókocsit tol maga előtt, benne egy 97 éves öregemberrel. A nő Hannah Jelkes, akvarellfestő, a tolókocsis pedig nagyapja, Nonno, a világ legidősebb aktív költője. Hamarosan kiderül, hogy nincs egy vasuk sem, hitelben szeretnének megszállni. Maxine, a tulajdonosnő azonnal megsejti Hannah-ban a potenciális vetélytársnőt, s kíméletlenül visszutasítja a pénztelen párt. Hannah fenséges nyugalma, okossága, szépsége felkelti a deprimált Shannon figyelmét.
Hamarosan zajra lesznek figyelmesek a verandán időző szálloda-lakók: a bennszülöttek egy iguanát ( óriásgyíkot ) fogtak, azt megkötözték, hogy a szokásnak megfelelően felhízlalják, majd megegyék. A megkötözött állathoz való viszony ettől kezdve messzemenően jellemzi a szereplőket. A bennszülöttek számára nem is létezik a probléma, Maxine is csak táplálékot lát az állatban, Shannon megértést tanusít az emberek iránt, akik így próbálnak élelemhez jutni, a németek tudomást sem vesznek az állat  szenvedéséről, Hannah-t megrendíti az állat szenvedése.
Végül Hannah és Nonno egy éjszakára kaptak szállást Maxine-tól. Hannah és Shannon éjszakába nyúló beszélgetése, a lány gondolatai, egész eddigi angyalian tiszta és szabad élete erőt adhatna Shannonnak élete megváltoztatására. De megjelenik Jacke Latta, akit a  Blake és Társa utazási iroda küldött, hogy a zűrös Shannont leváltsa. Összetűzésük  a szabadlelkű Shannon vereségével és a koszos körmű, szimpla Latta győzelmével végződik: Latta megszerzi a slusszkulcsot, és hazaszállítja az elégedetlenkedő turistákat. Shannon idegösszeroppanása egy megalázott, megkötözött ( akárcsak az iguana ), önmagát megvalósítani képtelen ember összeomlása.  Hannah szelíd és bölcs szavai nemcsak együttérzést mutatnak, hanem rávilágítanak Shannon hibájára is: megfogalmazza a férfi önzőségét: " Az egész túrát úgy vezette, mintha csak saját magáról lenne szó, a maga privát gyönyörűségére. " Nyugtató szavai mellé nyugtató teát is készít a férfinak, olyan minden szava, mozdulata, mintha egy őranygyal szállt volna a földre.  Shannon próbál valamit megtudni a lány múltjából, szeretné megtudni, hogy miből táplálkozik a lány bölcsessége, tisztasága. Gondolatai, élete egy soha nem ismert szabad élet lehetőségét villantják fel a beteglelkű Shannon előtt. Erővel neki adja a nyakában lógó papi keresztet, kéri a láyt, hogy tegyék azt pénzzé, vegye át a keresztjét a lány, így egy ideig tudják folytatni útjukat.A  beszélgetés hatására egyre szelídebbé válik Shannon. Olyannyira, hogy szabadon engedi az iguanát, a gúzsba kötött emberi sorsok szimbólumát.
A legidősebb aktív költő pedig be tudja fejezni utolsó versét, melynek sorait 20 éve próbálja megszülni. Szép lett, s nagyon illik ezekhez a sorsokhoz:
" Narancsfán míly nyugodt az ág,
  Eget midőn szürkülni lát,
  Imával könnye nem pereg,
  Nem látszik rajta rettenet. " stb.
Az éjszaka lassan véget ér, Hannah lejegyzi a verset, Shannon már jobban érzi magát, Maxine megjelenik "ragyogó, életmentő ötletével",  és az élet megy tovább annak, aki túlélte ezt az éjszakát:
az iguanának a dzsungelben, Maxine-nak és Shannonnak a továbbiakban is megkötözött iguanaként, közös vállalkozásukban, amelyet ma szexturizmusnak hívnának, Hannah-nak pedig egyedül, Nonno nélkül, mert Nonno csak addig élt, míg a vers meg nem született.
Shannon számára a Hannah-val folytatott beszélgetés csak meglazította a "köteleket", de el nem szakította azokat. Hannah tud kötelek nélkül élni, Shannon gyenge, nem képes szakítani eddigi életével.