Ulickaja, Ljudmila:
Odaadó hívetek, Surik
Surik az újkori Oroszország gyermeke, s ez a regény az ő személyiségének szublimálódásáról szól, arról, hogy élete miként olvad fel az őt körülvevő nők életében. A történet még Surik születése előtt kezdődik, bájos, de színésznőnek tehetségtelen anyja egy törvénytelen kapcsolat gyümölcseként szüli meg őt. S hogy ne kelljen a valósággal szembesülni, a képzelet az apát legendás zongoraművésszé, Verát, az anyát pedig tehetséges színésznővé szépíti. Ebben a szépítésben partner Vera anyja is, aki igazán karakterisztikus nagymama, s aki életének értelmét immár az unokában találja meg. Így nődögél Surik két nő között, mígnem a nagymama halála ki nem zökkenti őket ebből a paradicsomi állapotból. Jelizaveta Ivanovna halála Surik további sorsának meghatározó eseményévé vált. Felelősnek érzi magát nagyanyja haláláért, s kezdetben csak csitítani akarja lelkében a lelkiismeret hangját, később már személyiségvonássá válik nála az állandó készenléti állapot az őt körülvevőkkel szemben. Úgy érzi, hogy nem tett eleget annak a vele szemben támasztott követelménynek, hogy jó fiúnak kell lennie. Surik először édesanyja iránt érez fokozott felelősséget, átveszi a családfő szerepét. Vera ebben a családi felállásban a gyermek szerepét tölti be: kis termete, vékonyka testalkata, betegségei kiváltják Surikból a sajnálatot. A sajnálat válik hamarosan a Surik életét meghatározó központi érzéssé. Anyja ápolója, „társalkodónője”, kísérője, hivatalos ügyeinek intézője egy személyben. Csoda, hogy marad ideje Liljára. Beleszeret aprócska osztálytársnőjébe, de az hamarosan családjával Izraelbe vándorol. Surik pedig hajlamai ellenére kémiát hallgat az egyetemen. És jönnek, csak jönnek a nők. Mindegyikük kiváltja Surikból a szánalmat. Ő pedig nem tétovázik, megvigasztalja őket azon az egyetlen módon, amire képes. Megjelenik életében Mathilda, a művésznő, Alja, a törekvő tatár lány, aztán a korosodó Faina, anyja munkatársnője, aztán itt van máris másik iskolatársa, Sztovba, akivel névházasságot köt, mert a lány lehetetlen helyzetbe került. Tanulmányai mellett dolgozik is. Természetesen itt is van sajnálatra méltó nő, még pedig paralíziseses főnöknője, Valerija. Ő csak egy apróságot szeretne Suriktól a szó szoros értelmében: arra kéri a fiút, hogy ajándékozza meg őt egy gyermekkel. És Surik ajándékoz. Valerija azonban nem tudja kihordani a gyermeket, s egy esés következtében rokkantsága még súlyosabbá válik. S ki más lenne odaadó gondozója, mint Surik. Surik egyre fáradtabb, de még győzi. És újabb lány keveredik életébe, akit meg kell vígasztalnia : Szvetlena. Csakhogy vele van egy kis baj: betegesen féltékeny, érzelmileg zsarolja Surikot, és nem is veszi észre, hogy Suriknak csak egyetlen érzése van : a szánalom. Időközben kiderül a titokban tartott házasság, Sztovba kislányának nevelését elvállalja Surik anyja, de ez bizony Suriknak újabb feledatokat jelent. A kislány tehetséges táncos, rajong Surikért, aki nyelveket tanít neki, és Surik döbbenten veszi észre, hogy a cseperedő Marija is úgy tekint rá, mint férfira. Megkönnyebbül, amikor Marija az anyjával kivándorol. Persze Sztovba is olyan szánalomra méltó volt, és Surik megvigasztalta. Aztán megvigasztalta Allocskát is, akit a férje elhagyott. Amikor már Surik 30 felé közeledett, váratlanul felbukkan életében egyetlen napra Lilja, a parányi termetű lány, az első és ezidáig egyetlen szerelme. Surik végre nem szánalomból, hanem önfeledt örömmel tölti a szűkre szabott időt a lánnyal. Feltolulnak benne az emlékek, és úgy tűnik, a Mennyország aznap Moszkvában volt található. A búcsúzáskor azért Lilja is kér egy ki szívességet, de mi az Suriknak, teljesíteni fogja azt, és a hepciás öregasszonyhoz elviszi a rábízott csomagot. És így tovább, és így tovább....
