A lélektani típusok általános leírása
Az extravertált típus
Két alaptípust különböztet meg Jung, ismert nevükön az exravertált és introvertált típust.( Jung a szó extravertált változatát használja). A környezetünkben élő emberek között jól megkülönböztethető e két típus: legszembeötlőbb az extravertáltak kifelé forduló sajátossága, ill. irányultsága, az introvertált embereknek pedig befelé, azaz önmaguk felé fordulása, azaz kiindulási pontjuk minden esetben a szubjektum.
E lelki beállítottságok mögött a szubjektumnak az objektív világhoz való kétféle viszonyulása van.
Az extravertált egyén önmagát a külvilághoz képest határozza meg, igyekezete a külvilághoz való alkalmazkodásra irányul, ellentétben az introvertálttal, aki önmagához viszonyít, a külső körülményekhez nem igazodik, hanem önmagához igazítja azokat. A két lelki beállítottság nem tudatos, bizonyítja ezt az azonos családban nevelkedő gyermekek, még inkább ikrek különböző beállítottsága. A tudattalannak van nagy szerepe abban, hogy mely típus jellegzetes vonásaival bírunk.
Jung felfedi a tudattalan működési mechanizmusát e tekintetben. Miután az extravertált típusú ember minduntalan annak a veszélynek van kitéve, hogy az objektum felé való erőteljes irányultsága miatt szubjektuma egyre inkább háttérbe szorul, mintegy beleolvad abba. Az extravertált elnyomott tudata a tudattalanban infantilis, ösztönjelleggel bír, karaktere önző. A tudattalan és a tudat energiái egyfajta pszichikus egyensúlyra törekednek, szerencsés esetben. Ha az egyensúly megbillen, pszichés katasztrófa következik be. Szerencsétlen esetben a tudattalan ellenhatás az ő primitív, önző, infantilis jellegével képes meg is bénítani a tudatos működést, mely kábítószer függőséghez, alkoholizmushoz, végső esetben öngyilkossághoz vezethet.
A habitus jellege soha nem jelenti a tiszta extra- ill. introverziót, a domináns reakciók volta dönti el, hogy az egyén mely típusba sorolható.
Jung írásának további részében azt vizsgálja, hogy az egyes pszichés funkciók milyen különbségeket mutatnak a két alaptípus esetében. Ennek alapján további altípusokat nevez meg.
Gondolkodás: az extravertált gondolkodás mindig a tényekből indul ki, nem hagy teret a szubjektív gondolatoknak. A gondolkodás tárgya kifelé irányuló.
Extravertált gondolkodó típusú az az ember, aki életének problémáit elsősorban gondolati, intellektuális úton oldja meg. Az e típusba tartozók érzelmeiket háttérbe szorítják, mely érzelmek a tudattalanba szorulva egyre „komiszabbul és rejtetettebben „ folytatják a tudatos gondolkodás befolyásolását.
Az ilyen típusú gondolkodó alkotó jellegű, szintetizáló. Rombol is, de mindig létrehoz a lerombolt helyett új értéket.
Az érzés: Az extravertált ember érzéseinek elképzelése azért nehéz a nem ilyen típusú ember számára, mert az független a szubjektumtól. Az érzést a tárgy határozza meg, szinte teljesen megszabadítva magát a szubjektív faktortól. Nem belső kényszerből mondja valamire, hogy szép vagy jó, de nem is meggyőződése ellenére, hanem mert az adott helyzet, a szokás azt így kívánja. Nem hazudik, amikor dicsér valamit, de véleményalkotásában nem a szubjektív érzés az elsődleges, hanem a külső körülmények. Az extravertált érző típus főleg a női nemre jellemző. Ők azok az asszonyok, akik oly módon éreznek, ahogyan azt a külső körülmények megkívánják. Pl.olyan férjet szeretnek, aki okos, jómódú, gyengéd, rangban hozzájuk illő,
azaz a külső elvárásoknak minden szempontból megfelel.
A fent nevezett típusokat (gondolkodó és érző típus) racionális típusoknak nevezi Jung, hiszen az értelmes, véleményalkotó gondolkodás jellemzi e típust. De meg kell említeni ezeknél a típusoknál az elfojtott tudattalan értelmetlen és érthetetlen megnyilvánulásainak gyakran a tudatosnál is meghatározóbb szerepét. Gyakori például az elfojtott érzelmeknek abnormális, primitív élvhajhászásban való megnyilvánulása.
Az érzékelés:
Természetesen feltétele a szubjektumon kívül lévő tárgyi világ. Miután az érzékelésnek vannak szubjektív momentumai, ezeket az e típusba tartozó egyén szintén elfojtja, az a tudattalanba kerül. Az élet nagy problémái a fejletlenebb típusnál egy jó ebédre, egy jó italra redukálódnak. Az érzékelésnek, az élvezetnek megteremti a koreográfiáját, törvényszerűségeit. Az intuitív típussal együtt ők lesznek Jung tipológiájában az irracionális típus tagjai, miután döntéseik, magatartásuk alapjául nem az értelmi döntés, hanem az észlelés dominanciája szolgál.
Az introvertált típusról egy következő ismertetésben.
