Shakespeare, William: 
                                                                 Lear király

A tragédia 1608-ban jelent meg, előzményül kelta mondát sejthetünk, valamint egy kortárs, de ismeretlen szerző Leir című drámáját. A fordítás Vörösmarty Mihály munkája, némi, Arany János által végrehajtott korrekcióval. A történeti korba helyezett események valószínűsíthetően a Kr.e. VII. sz.-ban játszódnak.
Lear király, megöregedvén, felosztaná birodalmát három lánya között, de előtte meg akar győződni arról, hogy leányai érdemesek-e a nagyszabású „ajándékra”. Úgy gondolja, ha szavakba foglalják szeretetüket, megfogalmazzák annak nagyságát, akkor elégséges bizonyítékot kap a gyermeki szeretetről. Goneril és Regan a két nagyobbik lány méznél édesebb szavai nem hagynak kétséget a királyban szeretetük nagysága iránt. A legkisebb lány, Cordélia már előre szorong, érzi, hogy a szóforgatásban nem tudja, de nem is akarja testvéreivel felvenni a versenyt. Végül röviden csak annyit mond a királynak: „Szeretem fölségedet tisztem szerint / sem többé, sem kevésbé.” A király nem ezt várta. Úgy érezte, joga van mindennél nagyobb szeretetet várni legkisebb gyermekétől is. Kitagadja hát Cordéliát, s birodalmát két nagyobbik lányára, és azok férjeire, Albanra és Cornwallra bízza. Hűséges embere, Kent megpróbálja a királyt jobb belátásra bírni, de a király igazának biztos tudatában indulatosan száműzi őt. Cordélia két kérője közül a burgund herceg visszakozik, a frank uralkodó viszont jegyajándék nélkül is örömmel elveszi a lányt. Nagyobb érték számára Cordélia felismert tisztessége a várt birodalomrésznél.
De más, a királyhoz közelálló családokban is súlyos problémák kerülnek felszínre: Gloster, a király másik hű embere fiaival küszködik. Edmund fia kegyvesztett, ő a fattyú, törvénytelen gyermek, míg Edgar a törvényes fiú: ő bírja apja szeretetét, jóindulatát s nem utolsósorban örökségét. Edmund számára a hátrányos megkülönböztetés tarthatatlan: döntő lépésre szánja el magát: Edgar nevében levelet ír, melyben az apja életére törne a mielőbbi örökség miatt, s úgy dugdossa a levelet, hogy Gloster felfigyeljen rá, s erővel elvegye tőle. És máris itt a következő ártatlanul kitagadott szereplő: Edgar. Többé apja szeme elé nem kerülhet, különben halál fia. S az egyedüli örökös természetesen Edmund. A további események mozgatója az első hibás döntések után az elvetemült Edmund lesz.
Lear megkezdi új életét Goneril udvarában. Kikötése volt, hogy megtarthassa 100 katonáját. Hamarosan összetűzésbe kerül lányával, aki nem tűrheti a száz katonát, a parancsoláshoz szokott atya öntudatát, s olyan helyzetet teremt, hogy Lear kisebb lányához, Reganhoz költözne. De mellette van már az álruhás Kent, a hűséges nemes, aki ettől kezdve Cajus szolga képében mindig a király mellett lesz, s a bolond, aki a király élő lelkiismereteként követi őt mindenhová. Regan udvarában sem fogadják őket nagyobb szeretettel, például a király becsületét megmentő álruhás Kentet kalodába csukják, s Regan azzal az indokkal, hogy nem ő a soros apja tartásában, megtagadja a befogadást. Ő is sokallja a 100 szolgát, 50-re, 25-re, majd nullára csökkentené számukat, hiszen az agg apának szerinte nincs szüksége egyetlen saját szolgára sem. Lear elkeseredetten védi jogát a fényűzéshez: „… A legalja / koldús is, bár teng, bír fölöslegest. / Ha természetnek többet, mint mire / szüksége van, nem adsz, az emberélet / az állatéval egy értékű lesz.”
Az aljas Edmundban vakon bízó Gloster megtudja, hogy Alban és Cornwall ( Lear vejei ) közötti viszály hazájukat fenyegeti, ezért titokban értesíti Cordéliát és annak férjét. Balszerencséjére a titkot megosztja a fattyúval, Edmunddal, aki nem késlekedik, s adandó alkalommal feladja apját Cornwallnál.
Lear pedig, akitől Regan is megtagadta a bebocsátást, rettenetes időben bolyong az erdőben. A szörnyű idő mintha csak leképezné a lelkekben dúló vihart. Társai a bolond és az álruhás Kent. Egy kunyhóban találnak menedéket a vihar elől, bár a kunyhónak lakója van: az álruhás Edgár, akit apja, Gloster kitagadott. Hogy ne ismerjék fel, bolondnak, de igazinak tetteti magát. Szavai őrültséget mutatnak, de sejteti az őt ért eltitkolt fájdalmat is. 
Gloster palotájában gyülekeznek a háborúra készülődő felek: Cornwall, Regan, Goneril, Oszvald, a szolga. Cornwall megkötözteti a házigazdát, majd árulással vádolja, s kegyetlenül kirúgja a királyhű Gloster szemét. S mert az nem árulja el uralkodóját, nem mondja meg azt sem, hogy Dover felé menekülnek, kiveri az épen maradt másik szemét is. A szeme világát vesztett vérző Glostert kiűzik saját kastélyából. Az egyszerű szolgákat megrendíti Cornwall és Regan kegyetlensége, egyikük halálosan megsebesíti Cornwallt, de ő maga is életét veszti. A látását elveszített Gloster ekkor kezd csak tisztán látni: most jön rá arra, hogy Edmund az áruló, s hogy a becsületes Edgart tagadta ki. Alban hercege az egyetlen e díszes társaságban, aki elhatárolja magát az eseményektől. Megrendül Lear lányainak, és Edmundnak a gonoszságán, s megfogadja, hogy bosszút áll Gloster szemevilágáért.
A megvakított Glostert kitagadott fia vesz oltalmába, nem fedve fel kilétét, továbbra is falu bolondjának tettetve magát. Apjának az a kérése, hogy Dover magas sziklafalához vezesse, sejtetve azt, hogy a mélybe vetné onnan magát. Edgar azonban kihasználva apja vakságát, sík földre vezeti őt, s az amikor ugrani készül a mélybe, hasra esik. Edgár továbbra is játssza a szerepét, elhiteti apjával, hogy az a mélybe zuhant.
A frank csapatok Dovernél gyülekeznek, itt találkozik Lear Cordéliával. a király fején mezei gyomokból szőtt virágkoszorú, szavait a téboly formálja. Cordéliát vigasztalják az orvosok: a nyugalom, s a gyógyfüvek visszaadják a szeretett atya értelmét.
Regan bánja már, hogy Glostert szabadon engedték, ezért Oszvaldot, a hozzá hű és hasonló jellemű szolgát Gloster keresésére és megölésére meneszti. Meg is találja, azonban Gloster mellett ott van Edgar is, aki most paraszt szerepében kíséri és oltalmazza apját. Paraszthoz szokatlan erővel és ügyességgel megvív Oszvalddal, s megöli azt. Oszvald halála előtt Edgarra bízza a nála lévő leveleket, amelyekből kiderül Goneril titkos levelezése és vágyott viszonya Edmunddal.
A frank uralkodó és Cordélia vereséget szenvednek az Edmund hadai ellen, s  Leart és Cordéliát elfogják, börtönbe vetik. Alban szeretne méltóképpen bánni az agg uralkodóval és lányával, azonban Edmund titkos parancsa mindkettőjük megöletése volt, méghozzá oly módon, hogy Cordélia halála öngyilkosságnak tűnjék.
Edmund teljhatalomra törne, ebben útban van Alban, s túl sok a szerelmére pályázó nő is. Regan és Goneril egyaránt Edmund szerelmét akarja. A féltékenység engesztelhetetlen gyűlöletet szít a két lány között, Goneril létszámcsökkentésre szánja el magát: megmérgezi húgát. Regan közeledni érezve a véget, apjától örökölt hatalmát, birtokrészét Edmundra hagyja. Alban rosszat sejt. Meg akarja akadályozni a haalom átörökítését, ezért kihirdetteti: aki tud Edmund árulásáról, a harmadik harsonaszóig jelentkezzék. Edgar lesz az, aki a hívó szóra megjelenik a tömegből, nála az Oszvaldtól kapott, Gonerilt és Edmundot kompromittáló levél. Edmund és Edgar összecsapnak, Edgar halálos sebet ejt testvérén, de még van lehetősége felfedni kilétét. Elmondja Albannak is apjával való bujdosásuk történetét, akinek megszakadt a szíve, mikor megtudta, hogy a bolond, a paraszt, azaz mindkét áldozatos kísérője kitagadott fia volt.
Goneril megtudva Edmund halálát valamint saját lelepleződését férje előtt, tőrrel végez magával.
Lear jelenik meg a halott Cordéliával karjaiban. Arra még volt ereje a nyolcvanéves aggnak, hogy végezzen lánya gyilkosával. Alban visszaadja Learnek a  hatalmát, aki azonban már nem tud megbirkózni az őt ért veszteséggel. Amikor Kenttől megtudja, hogy kedves bolondját megfojtották, szíve megáll, meghal. Alban Lear két leghűségesebb emberére bízza a kormányzást: Edgarra és Kentre, bár ez utóbbi érzi, megfáradt már az elmúlt idők vérzivatarában, s hamarosan ő is követi gazdáját.