Hankiss Elemér:
Ikarosz bukása
 
Alcím: Lét és Sors az európai civilizációban
A borítón - elöl és hátul is - két csodálatos, sokféleképp értelmezhető kép van. (Csak mellesleg jegyzem meg, hogy imádom az ilyen puha, rugalmas borítójú könyveket kézbe venni. Nem tudja valaki, hogy mi a neve az ilyen technológiával készült borítónak? )
A felső borítón Brueghel: Ikarosz bukása c. képe leginkább azt a tudatlanságot, érzéketlenséget juttatja eszünkbe, amely képtelenné tesz bennünket a sorsfordító események észrevételére.
A hátsó borítón Csontváry Szerelmespár-ja látható, a két alak tartózkodóan áll egymással szemben, mit sem sejtve a közeli, háttérből előnyomuló szenvedélyekről,  s az oldalt felsejlő sötét, esetleg gonosz erőkről. Hátuk mögött egy rájuk talán vigyázó őrangyallal. Szenvedély, halál, szépség, iszonyat egyaránt van a képen anélkül, hogy szereplői tudomást vennének róla.
 A két kép közös gondolata a Sors-vakság képi megjelenítése.
E két kép vizuálisan is megjeleníti azokat a sorssal kapcsolatos kérdéseket, amelyeket a szerző feszeget.
A könyv  kiinduló gondolata annak a ténynek a megfogalmazása, hogy létezésünk két szinten zajlik. Egy hétköznapi, Hankiss Elemér triviálisnak nevezi, és egy lényegi szinten.
A két szint között van átjárás, már annak, akinek az életében megadatott a lényegi szint. Ezt a szintet nevezi a szerző Sorsnak.
Gondolatmenete szerint köznapi életünkben nagyon sokszor nem ismerjük fel azokat az eseményeket, amelyek sorsfordítóak lesznek majd számunkra. (Természetesen ezek közül sok jól felismerhető, pl.: betegség, halál, egyéb tragikus események). Csak életünk vége felé, arra visszatekintve tudatosodhat bennünk egy-egy találkozás, annak elmaradása, szerelem, válás sorsfordító hatása. Fontosnak tartja, hogy legyen Sorsunk. Azt mondja, hogy Sorsa csak annak van, aki élete végén számot tud adni élete értelméről. Bár a Sors erejét elismeri, de képesnek tartja az embert arra is, hogy beleszóljon annak alakulásába, s ha ez nem megy, akkor arra még mindig képes lehet az egyén, hogy ne Sorstalanul,  értelem nélkül haljon meg.
Az elmúlással való szemérmes szembenézés is ez a könyv, s felsoroja azokat a magatartásformákat, amelyek átsegítik az embert a Létből a Nemlétbe. A Létezés fő ellentétpárja a Lét és Nemlét. De a könyv gerincét az egyéb ellentétpárok is alkotják,  valamint ezek szerepének, működésének, fontosságának megfogalmazása.
A Lét-Nemlét ellentéte a legfontosabb témája az irodalmi műveknek: minden ellentét erre a meghatározóra  vezethető vissza. A Nemléttel való szembenézés váltja ki a katarzist. A szembenézést az alkotók művük végén különböző írói eszközökkel segítik. Sok regény és dráma végkifejletének elemzésével mutat rá arra a tapintatra, amellyel az alkotók megkönnyítik a néző / olvasó szembenézését az elmúlás okozta rettenettel. (Az elmúlás az irodalmi művekben több, más, mint a halál. )
Gyakran használt fogalom a műben a transzparencia- az átláthatóság. Itt a lényegi életnek az a tulajdonsága ez, hogy  láthatóvá válnak a Létezés fontos, meghatározó elemei.
Ezek megfogalmazása akadályba ütközik gyakran, azon egyszerű oknál fogva, hogy szavaink bizonyos dolgok, pl.: összetett vagy árnyalt érzések kifejezésére nem alkalmasak. Csupán a művészet, azon belül is a költészet képes megfelelni ennek a feladatnak. Főként József Attila verseinek elemzésével mutatja be az oszcillációt, azt a vibrálást, ami ellentétes fogalmak, dolgok között képes megsejtetni a kimondhatatlant.
Ez a másik, leggyakoribb fogalom Hankiss Elemér munkájában: az oszcilláció. Fizikai terminus technicust használ a szerző, s ennek révén nagyon közel kerülünk kozmikus, fizikai, egyetemes „megoldatlanságokhoz”  is. Az oszcilláció vizsgálata vezet el bennünket a Semmi fogalmához, ami Hankiss Elemér szerint nem más, mint az oszcilláció során létrejövő köztes tér. Ez a köztes tér fontosabb, mint a két pólus, amelyek között a vibrálás végbemegy. De a köztes tér nem azonos egyik pólussal sem. Akkor hát mi?  Ő a SEMMI: így lesz a semmiből minden, így jön létre a véges végtelen, a semmiben hajózó költő képe, akinek „szívében elidőz a tigris és a szelíd őz.”
 
Fantasztikusan jó könyv, nem lehet letenni. Köszönet érte az írónak. Meg azért a nagy –nagy irodalmi, filozófiai, pszichológiai anyagért, amit könyvében felhasznál, elemez, utal rá, megemlít.