Mikszáth Kálmán:

A lohinai fű

A lohinai fű kinézetét senki sem ismeri, de azt tudják róla a helybéliek, hogy igazmondásra kényszeríti azt, akinek a birtokában van. Az alábbi  kriminális történet oldódik meg a fű segítségével. 

Kétszer látogatta meg a veres kakas Lohinát, azaz kétszer gyújtotta fel a falut egy ismeretlen tettes, előre értesítvén a falu bíráját erről. Harmadszorra is kilátásba helyezte a falu üszkös maradékának a felgyújtását, ha a fiatal papot el nem távolítják hivatalából. Egy fonállal átkötött paszkvillban (levélben) adja ezt tudomására a falubelieknek a gyújtogató. No, a harmadik tűzvész lehetőségére megmozdul a vármegye is, és az újonc Sótony Mihály főszolgabírót küldik kinyomozni az esetet. Az a legnagyobb talentumot viszi magával: Tereskey Márton vizsgálóbírót. Az igen szakszerűen lát neki a nyomozásnak, de rafinált módszerei nem vezetnek eredményre.(Írásmintát vesz a falubeliektől, a szépséges Apolkával mintát köttet a paszkvillokat átkötő fonalból) Végül a mesebelien öreg Hrobáktól kér segítséget. Az azt mondja, hogy ne azok közt keressék a tettest, akik haragszanak a papra, hanem azok közt, akik szeretik. Így jutnak el a pap szolgálóihoz, köztük Kiczka Magdalénához, aki épp a mezőről érkezik haza a rögtönzött kihallgatásra. Vállán kosárban frissen szedett, illatos széna. Tereskey kérdéseire kiönti szívét, bevallja, hogy viszonya volt a pappal, s féltékeny dühvel vádolja a jelenlévő, sápadozó, zavartan viselkedő Apolkát. A pap Apolka miatt hagyta el őt. Viszonyuk bevallása arra utal, hogy a vállán lévó kosárban a sszéna között ott bújik meg az a bizonyos fű is. Apolka, hogy ártatlanságát bizonyítsa, felhúzza szoknyáját, s mindenki láthatta, hogy az ő harisnyája hófehér, nem olyan sárgáskék, mint amilyen mintát épp vele köttettek. Ez éppen elégséges bizonyíték volt ártatlansága mellett, így a vizsgálóbíró és a fiatal Sótony, aki közben fülig beleszeretett Apolkába, dolguk végezetlenül mennek vissza a leégett faluba. (A kihallgatás távol a falutól volt, ott húzódtak meg azok, akiknek a háza leégett a két tűzvészben.) Sótony szeretné szeretőjének a varázslatos szépségű Apolkát, elszántan udvarol neki, de a lány továbbra is zavartan viselkedik, mígnem lova megbotlik, ő leesik róla, s egy rózsabokor felsérti lábát, mely erőse vérezni kezd, ő maga pedig eszméletét veszti. Sótony élesztgeti, vízzel locsolgatja, majd megpróbálja a vérző sebet is ellátni. Óvatosan lehúzza a vértől átázott harisnyát, s alatta meglátja a kék-sárga másikat. A lány feléled, s megkérdezi a férfit, hogy látta-e a bűnjelet. Az bólint. A lánynak felajánlja, hogy magához veszi, selyem párnán alhat a háromszáz szobás kastélyában. Apolka még egyszer rákérdez: Selyempárnán alhat? Úgy tűnik, valamiért ez nagyon fontos neki. Amikor egy különösen mély szakadék mellett haladnak el, Apolka szó nélkül beleveti magát. Sótony a vizsgálóbírónak azt mondja, véletlen baleset volt, s Apolka bűnösségéről nem szól egy szót sem.