Bertolt Brecht:

A szecsuani jólélek

Fordította: Nemes Nagy Ágnes
 
A dráma Brecht harmadik korszakának darabja, melyben elhagyva előző korszakainak lázadó túlzásait, átütő erővel fogalmazza meg gondolatait erkölcsről, tisztességről, ezek lehetőségeiről egy távoli világban, Szecsuan városában. A brechti elidegenítő effektusok (V -Effekt) már nem törik meg oly gyakran a drámai cselekményt, a leglátványosabb közülük a cselekménynek egy távoli városba való helyezése, a három álarcos isten szerepeltetése ill. a songok.
A dráma cselekménye a következő: három isten, a Fény Fiai leszállnak a földre, hogy legalább egyetlen jó embert találjanak. Eléggé csüggedtek már, amikor Vanggal, a vízárussal találkoznak. Kérik, hogy szerezzen nekik valakinél szállást, így szeretnének megbizonyosodni a jó ember jóságáról. Vang hiába próbálkozik, senki nem hajlandó befogadni az idegeneket, s már Sen Te az utolsó, akinél próbálkozik. Sen Te utcalány, aki épp vendéget vár, a mindennapi élelme függ „munkájától „. A lány azonban lemond az aznapi bevételről, és befogadja a Fény Fiait. Azok megnyugodtak, hogy mégis csak van a földön legalább egy jó ember, s örömükben több mint ezer ezüst dollárt adnak neki. Sen Te a pénzből egy kis trafikot vesz. A váratlan meggazdagodás lavinát indít el: szívességkérők hada lepi el a kis üzletet: távoli rokonok, a rokonok rokonai, ismerősei arcátlanul betelepednek, s átveszik az irányítást Sen Te üzletében és életében. A háztulajdonosnő előre kéri a félévi bérleti díjat, az asztalos is szemmel láthatólag ki akarja fosztani, távoli rokonai pedig nyolcadmagukkal betelepedtek Sen Te szobácskájába. Egyik férfirokona sugallatára alkotja meg saját nagybátyját, Sui Tát, aki véget vet Sen Te arcátlan kifosztásának. Kiutasítja a betolakodó rokonokat, a kalácstolvajokat, az asztalosnak is csak munkája ellenértékét fizeti ki. Időnként tehát Sen Te eltűnik, s helyette megjelenik Sui Ta, a zord, szigorú nagybácsi. A lány gyűlöli Sui Tát, azt az embert, akivé válik. Sui Ta ugyan nem gonosz, de realista, okos, jó emberismerő, olyan belső törvényei vannak, amelyek teret adnak a jótékonyságnak, de ugyanakkor nem döntik a nyomorba a jótékonykodót. Pedig Sen Te meggondolás és számítgatás nékül jó ember. Azonban hálátlanság és rosszindulat a köszönet jóságáért, de Sen Te önzetlenül jó.
Jósága felkelti a Su Fu, a borbély figyelmét. Ez nem kis dolog, mert a borbély tekintélyes ember, és tekintélyét gonoszságának köszönheti. Szegény Vangnak úgy ráütött a kezére, hogy eltört, s így nem tud dolgozni. Senki sem vállalja a tanúskodást, csak SenTe.  Pedig ő hamis tanú lenne, mert nem látta az esetet, csak barátja, Vang törött kezét. Kutyaszorítóba kerül Sen Te, nem is tudja megoldani a helyzetet másként, csak úgy, hogy eltűnik, majd Sui Ta képében jelenik meg. Senki sincs, aki Vangon segítsen.
Sen Te a rokonok, ismerősök támogatásában annyira elszegényedik, hogy ismét a régi foglalkozásához kellene folyamodnia. Egy ilyen esős éjszaka talál rá az öngyilkosságra készülő pilótára, Szunra. Megmenti az állásnélküli fiú életét, s egy boldog együtt töltött éjszaka gyökeresen megváltoztatja: szerelmes lesz, új sálat vesz magának, szeretne tetszeni Szunnak.
A háztulajdonosnő egyre követeli a félévi bérleti díjat, de Sen Te nem tud fizetni. Egy öreg házaspár segíti ki. Annyira bíznak Sen Tében, hogy nem is kérnek írást a kölcsönről.
A pilóta is szegény, ahhoz, hogy állást kapjon, pénzre van szüksége, Sen Te azt a 200 ezüst dollárt adja neki, amit az öregektől kapott. De ez kevés, még több pénz kell, s ehhez el kell adnia a trafikot. Hiába várja, hogy Szun lemondjon erről az őrült áldozatról, Szunnak minden áron pénz kell. Sen Te rájön, hogy Szun méltatlan a szerelmére, de tehetetlen, nincs ellenállása Szunnal szemben. Amikor esküvővel kecsegteti, Sen Te boldogan mond igent. A házasság azonban kudarcba fullad, hiába várják a nagybácsit a hiányzó 300 dollárral, az csak nem jön, nem is jöhet, hiszen Sen Te az, talpig menyasszonyi fátyolban.
A gonosz, kapzsi Su Fu szívét meglágyítja a lány jósága, szívesen feleségül venné. Támogatja őt a szegények istápolásában, hellyel és pénzzel is segíti őket. Hiába, Sen Te nem tud mást szeretni, csak Szunt. A szerelméből, vagyonkájából kisemmizett nincstelen Se Tére újabb megpróbáltatás vár: gyermeke lesz a pilótától. Gyöngéd szeretettel énekel a leendő fiúcskának, bár nincs remény arra, hogy emberi élete legyen. S bár iszonyodik Sui Tától, ismét rászorul a nagybácsi kemény szívére: rendet teremt. A kamrájában jóhiszeműen rejtegetett zsáknyi dohányból hamarosan virágzó dohánygyárat hoz létre, de ezt csak úgy tudja megoldani, hogy kíméletlenül bánik munkásaival. Munkát ad Szunnak is, akit a munka tisztességre nevel. Mindenki boldog, mert van munkája, és végtelenül kimerült, mert a munkavezetővé fejlődött Szun kihajtja a lelket mindenkiből, csak Vangnak hiányzik nagyon Sen Te, és Sui Tára hozza a rendőrséget. Sui Ta egyre gyakrabban panaszkodik egészségére, szemmel láthatólag meghízott, gyakori rosszullétek kínozzák. Szun pedig sírást hallott a szobácskából. Sui Tát Sen Te meggyilkolásával vádolják, bírái pedig a Fény Fiai lesznek. A nagybácsi kénytelen nekik megmondani az igazat: Sen Te és Sui Ta egy személy. Gyötrődve vallja meg, hogy nem tudott jó ember maradni a nagybácsi „segítsége ” nélkül.