Shakespeare, William :

Téli rege

Fordította: Kosztolányi Dezső
 
Leontes, Szicília királya vendégül látta gyermekkori jó barátját, Polixenest, aki most Bohémia uralkodója. Gyermekkorukban, mint két ”ikerbárány” a réten, olyanok voltak ők, ártatlanok, elválaszthatatlanok. Leontes marasztalná barátját, de az hajthatatlan, a vendégségre szánt idő lejárt, országa várja őt. Leontes semmilyen kérésének nem engedett, elhatározta, hogy másnap indul haza, Bohémiába. Leontes felesége, Hermione veszi kezébe a dolgot, s valóban tud is olyan marasztaló szavakat mondani Polixenesnek, hogy az végül úgy határoz, hogy meghosszabbítja egy héttel a vendégséget. Leontes azonban ahelyett, hogy örült volna, szerelmi ármányt sejt a hirtelen engedékenységben, csalfasággal vádolja feleségét, és rút csalással barátját. Haragjából kijut fiának, Mamilliusnak is.
Leontesen eluralkodik a tébolyító féltékenység, s hogy meneküljön a bizonytalanságtól és a gyötrelemtől, Camillót arra kéri, hogy ölje meg Polixenest. Camillo megszerette a bohémiai uralkodót, nem viszi rá a lélek, hogy meggyilkolja, ezért figyelmezteti őt, hogy meneküljön.
Leontes gyanúját még inkább megalapozza, hogy a királynő gyermeket vár. Meg van győződve arról, hogy Polixenes ejtette teherbe a feleségét. Ráadásul Camillo is megszökött, amiben Leontes bizonyítékot lát egy összeesküvés gyanújára. Leontesen kívül mindenki hisz a királynő ártatlanságában, de egyikük sem tudja meggyőzni őt a királyné ártatlanságáról. Hermione emelt fővel veszi tudomásul férje parancsát: ”Tömlöcbe, el vele! ” . A királynő ártatlanságának tudatában vonul a tömlöcbe: „Ha úrnőtökről azt beszélik, / Hogy börtönt érdemel, de szabadon jár, / Akkor sírjatok ”. Időközben megérkeztek a Delphibe küldött nemesek, akiknek az volt a hivataluk, hogy Apollontól hozzanak jóslatot. Eszerint Hermione, Polixenes, Camillo ártatlan az ellenük felhozott vádakban. Az is szerepelt a jóslatban, hogy a király  lelki békéjét csak a törvényes örökös birtokában leli meg. Mindhiába, Leontes ragaszkodik rögeszméjéhez. Antigonus megpróbálja a királyt a szerencsétlen döntéstől visszatartani, de sikertelenül.
 Hermione a börtönben kilenc hónapra Polixenes látogatása után gyermeket szült. Gyönyörű kislányt , de Leontes számára ő a perdöntő bizonyíték megcsalatására. Paulina, Antigonus felesége meglátogatja a börtönben Hermionét. Elkéri a gyermeket az édesanyjától azzal a céllal, hátha a kislány  látásától a király megenyhül. Rosszul számított, a király ingadozva ugyan, de meghagyta a csecsemő életét, de Antigonust és egy dajkát megbízott azzal, hogy vigyék el és hagyják a csecsemőt  kietlen vidéken a vadak martalékául.  Alighogy kiadta a borzasztó parancsot, egymás után érkeztek a szörnyű hírek először Mamillius, majd Hermione haláláról. A király összeomlott.
Antigonus eleget tett a megbízatásnak: szörnyű vidéken vetette hajójukat a vihar  partra. Nem tudta, hogy Bohémia az ország neve. (Shakespeare sokat idézett tájékozatlansága a földrajzot illetően). A parton a vadaktól és az időjárástól egyaránt kiszolgáltatva helyezi el Antigonus a kislányt, mellé egy levelet és egy zacskó aranyat, bízva az alig hihetőben, hogy ezek segítségével életben marad a kislány. A levélben a kislány származása és neve van: Perdita.  Egy pásztor találja meg a fiával. A fiú az imént látta, hogy Antigonust megtámadta, és szétmarcangolta egy medve.
16 év telt el, és Polixenes gondban van fiát illetően: a fiú elhagyta családját, a hírek szerint egy pásztor kunyhójában időz, akinek csodás szépségű lánya van. Elhatározza, hogy Camilloval álruhába öltözve felkeresik a pásztort, hogy megtudják, a királyfi hol és kivel múlatja az időt. Jókor érkeztek, nagy ünnepség van a faluban, vásárosok, muzsikusok ünneplik a birkanyírást. Ott van Perdita is, a pásztor lánya és Florizen, a királyfi, persze álnéven és álöltözékben.  Egybe akarnak kelni a fiatalok, az ismeretlen urakat  - az álruhás királyt és barátját Camillót - kérik fel tanúnak. Polixenes azt firtatja, hogy Florizen apja tud-e a házasságról. Végül leleplezi magát a fia előtt, a fiát pedig Perdita, a pásztor és Bango, a pásztor fia előtt. Azzal gyanúsítja a szerencsétlen pásztort, hogy rokonságba akartak kerülni a királyi családdal, ezért példás büntetést oszt ki: az öreg pásztort halálra ítéli, Florizent visszaparancsolja az udvarba, Perditának meg kiráyi férj helyett legyen valami kanász a férje.
A fiú ellenáll, inkább megszökik Perditával. Camillo siet a segítségükre: azt javasolja nekik, hogy utazzanak Szicíliába, ott Leontes majd szeretettel fogadja őket, hisz az a hír járja, hogy bánat gyötri elkövetett bűnei miatt, melyek  nem múló gyötrelemmel tették keserűvé az eltelt 16 évet. Camillo reméli, hogy így ő is eljuthat rég elhagyott hazájába, ha Polixenessel a fiú után mennek. Őt ugyanis honvágy gyötörte, de Polixenes féltette őt Leontes haragjától. Florizen hercegi ruháját elcseréli egy minden hájjal megkent vásári árussal.
A pásztor és fia, hogy mentsék bőrüket, fel akarják keresni a királyt a „dokumentumokkal”, amelyeket 16 évvel ezelőtt a csecsemő mellett találtak. Be akarják bizonyítani, hogy Perdita nem az ő vérük, ezért tetteiért nem felelősek. Az úton találkoznak a hercegi ruhás csavargó kereskedővel, aki rájuk ijeszt, és elhiteti velük, hogy csakis az ő segítségével juthatnak a királyhoz. Ő pedig a nagyobb haszon reményében a szökésben lévő királyfi elé vezeti őket.
Így Florizen, Perdita és Camillo már azzal a tudással érkeznek Szicíliába, hogy Perdita nem más, mint Leontas király 16 éve kitett gyermeke. A király boldogsága kimondhatatlan, a „dokumentumok „ egyértelműen igazolják, hogy a gyönyörű lányka azonos a 16 éve kirakott királyi csecsemővel. Hermionéval való hasonlóságuk is megdöbbentő.  Paulinának, az elhunyt Antigonas feleségének van a király számára még egy meglepetése: most készült el Hermionéról egy teljes alakú kép. Leontas meglepődik a kép láttán, mert halott feleségét ábrázolja az:  gyönyörű, ám idősebb nőt. Élethűsége megdöbbentő volt, Leontas odarohanna, de Paulina óvja őt, még nedves a festék. Leontas azt hiszi, káprázik a szeme, amikor a kép megmozdul: Hermione él, a kép nem kép, Paulina bújtatta 16 évig a királynőt.  A nemes lelkű királynő megbocsát a királynak, boldogan élnek tovább békében Szicíliában, átadva az uralkodást az ifjú párnak. Leontas hálából megházasítja az özvegy Paulinát.