Csehov, Anton Pavlovics: 

  Medve

Az egy felvonásos jelenet 1888-ban keletkezett, a szerző műfaji meghatározása szerint tréfa egy felvonásban. A szereplők a következők: Popova, csinos, fiatal özvegy, aki hét hónapja elhúnyt férjét gyászolja. Luka, a szolga, aki jobb belátásra akarja bírni a gyászoló özvegyet, mert túlzásnak tartja a fiatal nő el- és bezárkózását. A szomszéd földbirtokos a harmadik szereplő, név szerint Szmirnov. A jelenet témája gyakori az irodalomban, az egymás iránt érzett ellenszenv a férfi és nő között miként alakul át szerelemmé.
Popova férje halála óta egyhangú magányban, sóhajtozással tölti napjait. Gyásza felvett magatartás, színjáték. Bár egyre azt bizonygatja, mennyire szerette férjét, annak durvasága, csapodársága, iszákossága nem teszi hitelessé a gyászt, inkább komikusnak érezzük azt. Az özvegy nem vallja be magának, de gyászával próbálja értékké nemesíteni a házasságban eltöltött éveket. Luka ismeretlen férfit jelent be, aki az asszony tilalma ellenére beront a szobába, és követeli tartozásának megtérítését. Az adósságot még férje halmozta fel életében, és Szmirnov arra kényszerül most, hogy adósaitól sürgősen behajtsa tartozásukat, mert őt is a végrehajtó fenyegeti. Nem tud várni három napot sem, mert másnap már őt teszi az adószedő földönfutóvá, ha nem fizeti ki saját tartozását. Az özvegy gyászára hivatkozik, meg holmi rossz hangulatra, ami felbőszíti a tönk szélén álló földbirtokost. Stílusa keresetlen, pénzre van szüksége, és ettől semmiféle női nyafogás nem téríti el. A gorombaság sem áll távol tőle, amikor az özvegy makacsságával szembesül. Popova emiatt akarja vérig sérteni a férfit, és ezért vágja a fejéhez, hogy „ Medve!”. Miközben csatáznak egymással, Szmirnov szokatlan éleslátással jellemzi az özvegy viselkedését, gyászához való ragaszkodását. Egyikük sem enged, az özvegy csak harmadnap tud fizetni, Szmirnovnak viszont másnapra kell a pénz, ezért a férfi zsarolásba kezd: letelepszik az özvegy házában, és addig nem távozik, amíg jogos követelését nem kapja kézhez. A fordulatot Popova kifakadása hozza, amikor durva parasztnak, medvének nevezi a férfit. Az az orosz hagyományoknak megfelelően elégtételt követel, párbajra hívja a nőt. Az örömmel áll a párbaj elé, bár életében nem volt még fegyver a kezében. De vakmerősége, sutasága a fegyverviselésben meglágyítja Szmirnov szívét, és az ellenfelek csókban forrnak össze.