Csehov, Anton Pavlovics:

Dráma a vadászaton

A kisregény egy kerettörténetbe foglalt bűnügyi történet, amely olyan izgalmas és rejtélyes, akár egy hagyományos krimi, és olyan igényes, mint egy Csehov-mű.
A kerettörténetben Csehov önmagát mint irodalmi szerkesztőt szerepelteti, akinek egy negyven év körüli, szimpatikus megjelenésű férfi kéziratot ad át. A férfi Kamisev vizsgálóbíró, aki művében saját történetét meséli el. A dráma a vadászaton az ő regénye, és életének hiteles története. A fiktív helyzet Csehov közbeszúrt megjegyzései, fiktív törlései teszik mégis hitelessé.
A történet főszereplője a fent említett Kamisev, aki életmódját, mentalitását tekintve hű utóképe Turgenyev felesleges-ember típusának. Mindenféle szempontból értékesebb és tartalmasabb életre szánta a sors, mint amit önszántából élt. Nincs elég akaratereje, sodródik, és jobb híján az alkoholban, féktelen tivornyákban, durvaságban találja meg az élet értelmét. Birtokszomszédját, Karnyejev grófot mélységesen megveti züllött életmódjáért, felelőtlen életviteléért, erkölcstelen gondolkodásáért, ideje nagy részét mégis vele tölti, társak a léhaságban. Mindkettőjük fantáziáját megmozgatja az elmebeteg erdész gyönyörűséges, piros ruhás lánya, aki az esküvőjére készül. A lány a magányból, a szegénységből nem lát más kiutat, csak egy megalázó házasságot. Olgáért nem csak a gróf és Kamisev epedezik, hanem az öregedő, hájas intéző, Urbenyin. Ő veszi el a tündéri szépségű 19 éves Olját. Kamisev és Olja között már első találkozásukkor az erdészházban fellobbant valami, ami később szenvedéllyé vált. Olyannyira szenvedéllyé, hogy a fiatal lány esküvőjének napján nem a férjével, hanem Kamisevvel szerette egymást. A gróf tisztázatlan hovatartozású és státuszú lakója, az idegen akcentussal beszélő Psehockij meglátta a szétrebbenő párt. Olga házassága első napjától csalta Urbenyint.
Kamisev életében nem sok gondot okozott a viszony, éppen túl volt Nágyával való kapcsolatán, akivel nem is tudja, miért, de szakított. Nágya kitűnt környezetéből, okossága, intelligenciája, érzékenysége kiemelte őt lánytársai közül. Kamisev orvosbarátja, Hunyori is vonzódott a lányhoz, akinek méltánytalan megalázása kiváltotta az orvos részvétét. Az eseményeket Karnyejev gróf kavarta fel. A gróf emberi tulajdonságai taszítottak minden jóérzésű embert, így Kamisevet is. A gróf Olga szépségének és könnyed természetének nem tudott ellenállni, hamarosan a kastélyban, majd a gróf ágyában kötött ki a csapodár fiatalasszony. A felszarvazott férjet mondvacsinált indokkal kirúgta az állásából. Kamisev nem reagálhatott kitárulkozó „barátja” újdonsült kapcsolatára, hiszen az ő kapcsolatuk titkos volt Olgával. A lány iszonyodott a kellemetlen megjelenésű, gusztustalan gróftól, mivel a nemesi életforma jobban vonzotta őt, így túltette magát a viszolygáson. A gróf azonban nem elégedett meg Olgával, újabb ötlete Nágya elcsábítása volt. Kamisev legnagyobb megdöbbenésére Nágya hajlandóságot mutatott a gróf iránt, s azt remélte, hogy a gróf feleségül veszi. Egy komoly beszélgetés alkalmával Nágya elmondta Kamisevnek, hogy vonzza a gróf megnemesítésének lehetősége. Kamisev visszafojtott dühét papagáján töltötte ki. Az állat gyakran szajkózta: „Egy férfi megölte a feleségét!” Dühében a kalitkát a falhoz vágta, az állat másnapra elpusztult.
 A gróf nagy vadászatot rendezett, amin megjelent az események valamennyi szereplője. Olga duzzogva szemlélte a gróf közeledését Nágyához, Nágya azt remélte, hogy megtörténik a lánykérés, Kamisevnek háborgott a lelke grófi barátja aljassága láttán. Hiszen neki elárulta, hogy esze ágában sincs elvenni Nágyát. Váratlanul idegen hintó érkezett. A gróf pánikba esett, Kamisev segítségét kérte: a hintón törvényes felesége érkezett meg, akiről senki sem tudott. A feleség lengyel volt, szép, de ellenszenves arcú. Psechockij húga. A botrányt nem lehetett eltussolni. Mikor Nágya megtudta, hogy milyen kegyetlen játékot űzött vele a gróf, öngyilkos lett. Szerencsére az orvos meg tudta menteni az életét. Még ebben az órában hozták a hírt, hogy Olgát brutálisan megölték az erdőben. Azaz még él, de a reggelt aligha éri meg. A nyomozás a vizsgálóbíróra hárult, de Kamisev egyre több hibát vét a nyomozásban. Nem helyszínel, a gyanúsított Urbenyint lecsukatja, de amikor újabb gyanúsított bukkan fel, szabad mozgást biztosít neki a börtönben. Az újabb gyanúsított olyan valaki, aki emlékezni látszik a gyilkos nyakkendőjének színére. Koronatanú lenne a másnapi tárgyaláson, de reggelre holtan találják, persze a szabadon mozgó Urbenyint gyanúsítják az újabb gyilkossággal. Kamisev nem használja ki a lehetőséget a még életben lévő Olga kihallgatására. Megelégszik azzal, hogy Olga nem akarja, hogy gyilkosa bűnhődjön, ezért nem mondja ki annak nevét. Másnapra halasztja a kihallgatást, de reggelre Olga visszaadja lelkét teremtőjének. Nincs hatalom, ami felmenthetné Urbenyint a száműzetéstől, ahová 15 évre küldték.
Csupán a kéziratot figyelmesen olvasó és logikusan gondolkodó szerkesztő, a kerettörténet szereplője rakja össze a motívumokat, melyek a vizsgálóbíró, azaz a kéziratot benyújtó író ellen vallanak egyértelműen.
Mert Olga gyilkosa Kamisev volt. Azaz a regényt benyújtó szimpatikus 40 év körüli férfi.