Bertolt Brecht:

Kurázsi mama

Kurázsi mama története a 30 éves háború idején, 1624 és 1635 között játszódik, Európa különböző hadszínterein, 12 jelenetben. Kurázsi mama két fiával, Eiliffel és a butácska, de becsületes Stüsszivel valamint néma lányával, Kattrinnal a háborús Európát járják szekerükkel. Kereskednek, csereberélnek, így tartják fenn magukat ezekben a nehéz években. Találkoznak egy őrmesterrel és egy verbuválóval, akik újoncokat toboroznak a háborúhoz, s bár Kurázsi mama mindent megtesz, hogy megakadályozza, Eilifet mégiscsak sikerül elcsábítani katonának.  Beszélgetésükből kiderül a kaotikussá vált világ abszurditása, (Kurázsi mama kibogozhatatlan kapcsolatai, melyek gyümölcse három gyermeke), sajátos világlátása, mely szerint a háború számára pénzszerzési lehetőség, s mint olyan, egyre tovább fenntartandó, meg az őrmester gondolatai háborúról és békéről. Külön figyelmet érdemel Kurázsi mama eszmefuttatása a bátorságról, hűségről, mely tulajdonságokra normális időkben nincs szükség, csak a hadvezérek ostobasága, felelőtlensége teszi őket erénnyé. Ha jó a hadvezér, a katonának nincs szüksége sem, bátorságra sem vakmerőségre.
Kurázsi mama immár két gyermekével folytatja útját, amikor egy kedvező adásvételre nyílik lehetőség. Egy szakáccsal alkudozik, amikor kiderül, hogy a zsoldosvezér Eilifet szeretné megjutalmazni egy kappanvacsorával, mert oly hősiesen viselkedett.  Eilif parasztokat szedett rá, hogy megszerezze ökreiket, s amikor a parasztok már a jó üzletben reménykedtek, Eilif visszaélve bizalmukkal, lekaszabolta őket. Ezt a „hőstettet „készül a zsoldosvezér megünnepelni.
Kurázsi mama az öröme mellett azért egy nagy pofont is ad fiának, aki harcba bocsátkozott, holott az anyai tanács úgy szólt, hogy konfliktus esetén nem kockáztasson, hanem adja meg magát.
Eltelik három év, Kurázsi mama „vendégköre” kibővült. Vele tart Yvette, a kétes erkölcsű lány, aki hajdani szerelme után sóvárog, akinek Pipás Péter volt a neve, egy szakács, aki mindig pipál, és Kurázsi mamának csapja a szelet, meg egy tábori lelkész, aki a szerint váltogatja a kabátját, hogy kik elől kell menekülniük. Hiába, az élet fontosabb, mint a hitbéli elkötelezettség. Kattrint elbűvöli Yvette piros cipője és kalapja, s mi tagadás, a cipőt el is cseni. Stüssziből meg ezredpénztáros lett, mert hogy olyan becsületes. Valamennyien fogságba kerültek, amikor az ezred pénzéért megjelenik egy félszemű kém a társával. Stüsszi megpróbálja megmenteni az ezred pénzét, de nem sikerül neki, Olyannyira nem, hogy elfogják, s mivel a folyóba dobott pénzhez már nem tud a félszemű hozzájutni, Stüssziért kér váltságdíjat. Elkezdődik az alkudozás, amiben Yvette közvetít, de Stüsszi Kurázsi mama kapzsiságának áldozata lesz.  Mikor azonosítás céljából a fiú holttestét kitakarják, s megmutatják neki, hogy saját és Kattrin életét mentse, azt mondja, soha életében nem látta ezt a fiút.
1631-et írunk, a vallásháború kinek-kinek váltakozó szerencsével folyik: ekkor énekli el Kurázsi mama A Nagy kapituláció dalát, mely arról szól, hogy élni kell, minden körülmények között.
„És járunk, mint az óra,
A vezényszóra-
Ne koptasd a szád!”      
Kurázsi mama, alias Fierling Anna számára az életet a kocsija és annak rakománya jelenti. A tábori pap hiába kér kötésnek való rongyokat, Kurázsi mama nem ad az ingekből. Kattrin, a néma lány csak gesztusaival tudja kifejezni vágyait, így most, is, amikor az égő házból kimentett gyermeket magához öleli. Híre terjedt, hogy a svédek megadták magukat, és kitört a béke. Kurázsi mama érzései vegyesek a hírrel kapcsolatban: „Örülök a békének, még ha belegebedek is.”- mondja. Számvetést készít, végül is két gyermeke és ő is életben maradt. A gondja az, hogy a hosszú háború reményében sok árut felvásárolt. Ezeken kellene minél előbb túladni. Ezért  Yvette-tel a városba megy üzletelni, Kattrint hátrahagyva, hátha felbukkan Eilif, s akkor adjon neki enni-innivalót.  (Yvette legutóbbi találkozásuk óta megöregedett, megcsúnyult és megözvegyült. A szakácsban ráismer hajdani szerelmére, Pipás Péterre.)
Kurázsi mama sejtése valóra vált, tényleg felbukkan Eilif, de mint háborús bűnös. A fiú meg van zavarodva, nem érti, hogy most miért ítélik halálra, holott csak ugyanazt tette, amit idáig: embert ölt. Igen ám, de néhány napja béke van, most mások a szabályok. Illetve csak volt béke, mert felizzik ismét a háború.
A háború 16. évében vagyunk. Kivérzett Európa. Nyomor és járvány ütött tanyát a falvakban, városokban. A szakácsnak ugyan úgy tűnik, szerencséje van, mert anyja meghalt kolerában, s ő örökölt egy kocsmát. Kurázsi mamával azt tervezik, hogy odautaznak, s az ad majd számukra megélhetést. Amikor Kurázsi mama megtudja, hogy Kattrint nem viheti, kiadja a szakács útját. Gyengéd szavakkal beszél lányáról, aki mélyen érző ember tudott maradni a háborúban is.
1635-öt írunk, amikor a kiújult háborúban már csak ketten húzzák az ekhós szekeret Kattrinnal. Kurázsi mama a városba megy, hogy felújítsa készletét, Kattrint hátra hagyja egy parasztcsaládnál. Katonák érkeznek, a tervük az, hogy az éj leple alatt lerohanják az alvó várost. Kattrin megérti, hogy nemcsak anyja, hanem a békésen alvó városlakók élete veszélyben forog, felmászik a tetőre, és tiszta erőből veri a dobot, hogy jelt adjon ezzel az alvó városnak. Csak egy sortűzzel tudják Kattrint elhallgattatni.
Kurázsi mama nehezen érti meg, hogy Kattrin nem jön vele többé. Egyedül húzza kocsiját, és Eilifben bízik, a legkülönbnek hitt gyermekében, akiről csak az olvasó tudja, hogy nem él. Kivégezték.