Bennet, Alan:
A királynő olvas
Fordította: Rakovszky Zsuzsa
 
A kellemesen kézbe simuló 150 oldalas könyvecske látszólag a királynő, Erzsébet, jelenlegi brit uralkodó olvasás szenvedélyének kialakulásáról szól.
A cselekmény jelentős része a Buckingham palotában játszódik, illetve a királyi család vidéki rezidencáin. A könyv bepillantást enged e különleges személyiségek hétköznapjaiba, megjeleníti az uralkodócsalád tagjait „papucsban”, a királynő szokásait, programjait, a környezetében élő alkalmazottak tulajdonságait. Karnyújtásnyi közelségbe hozza a királynőt emberi tulajdonságainak, mi több, gyarlóságainak megrajzolásával. Mégsem dokumentum irodalom a könyv, a fikció mégis a valóság érzetét kelti a helyszínek, személynevek, konkrét események említése által.
A kisregény a királynő olvasási szenvedélyének kialakulásáról szól, az első lépésektől a szenvedély elhatalmasodásáig, egészen a királynőnek 80. születésnapján tett korszakváltó bejelentéséig.
Mint az Egyesült Királyság főrendjei, úgy Erzsébet királynő is úgy élte le eddigi életét, hogy az irodalommal említésre méltó találkozása nem volt. A változást a palota konyhája előtt parkoló mozgókönyvtár hozza. Pontosabban a híres-neves királyi welsh-corgie-k, a neveletlen királyi kutyák őrjöngő csaholása az, amire az uralkodónő felfigyelt. S mint a mesebeli királyok, fogta magát, lement megnézni a zaj okát. Ott beszédbe elegyedik a könyvtárossal, s egy vörös hajú, nyurga fiúval, Normannal, aki konyhai kisegítő. A beszélgetésből könyvkölcsönzés lesz, majd újabb kölcsönzés, amit egy hét múlva a következő adag könyv kikölcsönzése követ. Normann a királynő bizalmasa lesz, ő irányítja a királynő ízlését, s ő lesz az egyetlen ember a királynő környezetében, akivel kedvére beszélgethet kedves olvasmányairól. Szegény királynő, új élményeit megpróbálja megosztani a környezetében lévő főnemesekkel, titkárával, minisztereivel, de mindegyre kudarcot vall, s nemcsak az a baj, hogy nem tudja kielégíteni azt az igényét, hogy megossza valakivel olvasmányélményeit, hanem az, hogy lelepleződnek a főrendek, hiszen  a legjelentősebb alkotók is ismeretlenek előttük. A királynő Normann hatására egyre igényesebb olvasóvá válik, nevenincs alkotóktól eljut a klasszikusokig, kedvence Proust lesz, s egyszerre környezete azt veszi észre, hogy a királynővel baj van. Nem olyan, mint régen volt. S valóban, a könyvek hatására Erzsébetben új érzések, új tulajdonságok, új látásmód alakul ki. Kilép abból a merev keretből, amit uralkodói státusza megkövetelt eddig tőle. Meglepődve érzékeli ő maga is a változást: fontossá válnak számára az emberek, felkeltik érdeklődését, felrúgja az etikett előírásait, valódi kapcsolatok létrehozására törekszik az eddigi felszínes, protokoll-kapcsolatok helyett. A változást környezete rossz-szemmel nézi, homokszem került a gépezetbe. Titkára, Sir Kevin hamar rájön, hogy az olvasási hóbort változtatta meg a királynőt. Az udvarnak azonban a gépiesen működő királynőre van szüksége, nem tudnak mit kezdeni az érzelmeitől befolyásolt, empatikus uralkodónővel. Sir Kevin el is távolítja Normannt, akiből időközben apród lett. A királynő szíve szerint a fiú keresésére indult volna, annyira hiányzott az neki, de feltámadtak a régi reflexek, és nem tett lépéseket utána: a királynők  szolgáló után nem szoktak érdeklődni. Egyre több gondot okoz ez az olvasási szenvedély az udvar számára, hiszen jól érzékelhető, hogy a királynő legszívesebben minden programját a könyveknek rendelné alá. Persze ezt még ő sem teheti meg, de mindig van könyv a keze ügyében, s alig várja, hogy visszatérhessen kedves hősei társaságába. Az  új szokás egy még újabbat hozott létre: gyakorta jegyzi fel gondolatait, észrevételeit, kikristályosodott bölcselmeit jegyzetfüzetébe. Egyenes út vezet hát az olvasástól az írásig: lassan megfogalmazódik a királynőben az igény gondolatainak írott formába való öntésére. 80. születésnapján fogadást ad eddigi tanácsadói részére, akikkel természetesen ismét sikertelenül próbálkozik irodalmi témáról való csevegésre. Mindenki nagy meglepetésére bejelenti írói szándékát, s akik memoárra gondoltak, azokat hamar kiábrándítja: gondolatait, tapasztalatait szeretné szépirodalmi formába önteni. S amikor időhiányra hivatkoznak a vendégek, a királynő még jobban meglepi vendégeit: hátralévő idejét az irodalomnak kívánja szentelni. Ezennel lemond a trónról.
Alan Bennett kedves története a királynőről és a könyvekről azonban sokkal inkább szól a nemes irodalom személyiségformáló erejéről, érzelmeket keltő képességéről, a nem ismert emberi-lelki tartományok megismeréséről királynők és nem királynők számára.