Shakespeare:
Othello

Fordította : Mészöly Dezső

1604-ben került először előadásra Londonban, a Globe-ban a tragédia. Nem eredeti a
téma, Chintio Száz mese c. gyűjteményéből meríthette az ötletet Shakespeare a mű megírásához. Hazánkban több fordítása is ismert (Vajda Péter, Szász Károly), s több felejthetetlen Othello alakítást megőrzött a kollektív emlékezet. A 19. sz.-ban Egresy Gábor, Lendvay Márton, a 20. sz.-ban Major Tamás, Ódry Árpád, Bessenyei György, legújabban Kamarás Iván Othellója vált örökemlékűvé.  Hogy a színész és a rendező a mű értelmezési lehetőségei közül melyiket hangsúlyozza: ez teszi a különböző előadásokat izgalmassá. A téma egy féltékenységi dráma, ez a tény elsősorban a féltékenység pusztító érzésének eluralkodását kínálja megjelenítésre. De kellő hangsúlyt kaphat a másság elfogadásának vagy el nem fogadásának kiemelése a színesbőrű főszereplő különbözősége miatt a full fehérbőrű környezetben. De a rangon aluli, ill. a titokban kötött házasság tragédiába való fulladása is lehet a fő rendezői gondolat. Az gonoszság, ármány lelki indítékai, a cselszövés kimódolásának lélektani hitelessége, ennek hangsúlyos ábrázolása szintén méltó rendezői feladat lehet.
A tragédia cselekménye:
Rodrigo és Jago indító párbeszédéből megtudjuk, hogy Rodrigo szerelmes Desdemonába, de mert az Othellónak adta szívét, hát gyűlöletet érez a mór iránt. Jago gyűlöletének oka a hiúság, nem ő kapta meg Othellótól az áhított rangot. Bár elismeri Othello kiválóságát, szolgálni csak úgy fogja, hogy haszna neki legyen a szolgálatból. Sérelmét nem hagyja megtorlatlanul, bosszút tervel ki Othello ellen, melybe beavatja Rodrigót is. A tervet végre is hajtják azonnyomban, ahogy az Jago fejében megszületett: felébresztik Brabantiót, Desdemona atyját, elhitetve vele, hogy Othello elcsábította a lányt, s most is éppen együtt vannak. Az atya őrjöng, vért kíván, főleg amikor kiderül, hogy lánya és a színesbőrű mór valóban együtt vannak. A velencei herceg előtt történik a felelősségre vonás: de nincs kit felelősségre vonni: a fiatalok, igaz, hogy titokban, de összeházasodtak. Amúgy pedig Brabantio belegondolva a dologba, kénytelen elismerni Othello kiválóságát.
Kitört a háború Cyprus szigetén, törökök támadták meg azt, így a herceg legjobb tábornokát, Othellót odarendeli. Az ifjú férj pedig szép feleségét Jagóra bízza, hogy hozza utána. Jago bosszúszomja nem csillapul, tönkre akarja tenni Othellót, ezért újabb ördögi tervet eszel ki Ez pedig az, hogy Desdemonát hírbehozza Cassióval, a csinos hadnaggyal. Megérkezve Cyprus szigetére, bajba keveri Cassiót, leitatja, s az az őrség ideje alatt verekedésbe keveredik, igaz, hogy egyrészt az ital, másrészt pedig a provokáló Rodrigo hatására. Othello bár tiszteli Cassiot, de súlyosan meg is bünteti az őrség ideje alatt tanúsított fegyelmezetlensége miatt: megfosztja hadnagyi rangjától. Cassio kijózanodva, érthető módon kétségbeesik, szeretné rangját és Othello jóindulatát visszaszerezni. Jago azt tanácsolja neki álnokul, terve sikerének biztos tudatában, hogy Desdemona segítségét kérje. Desdemona meg is ígéri a segítséget, hisz ártatlanul bár, de ő is szereti Cassiót. Jago pedig fokozatosan elhinti sima szavaival a féltékenységet Othellóban. Eleinte csak sejteti, hogy Desdemona megcsalja Cassióval, később már bizonyítékkal is szolgál: Emília, Jago felesége találja meg Desdemona véletlenül elejtett zsebkendőjét. Ez a kendő mindkettőjüknek nagyon becses: Otello ismeretségük elején adta a varázserővel bíró kendőt Desdemonáának, hajdan anyjáé, előtte pedig nagyanyjáé volt. Eperhímzés díszíti a kendőt. Jago Cassio szobájába helyezi el a becses, ám kompromittáló tárgyat, s felbiztatja Othellót, kérje azt el hitvesétől. A tragédia egyik legfeszültebb párbeszéde Othello és Desdemona dialógusa: Othello újra és újra a kendőt kéri, Desdemona pedig nem is sejtve, hogy a legrosszabb mondatokat mondja, Cassio becsületének visszaadásáért könyörög. Othello gyanúja bebizonyosodott: Desdemonának köze van Cassióhoz.
Jago számára veszélyessé vált a két tanú: Rodrigo és Cassio, ezért éjszaka egymásra uszítja őket, s az éj sötétjében maga is beleavatkozik a verekedésbe: súlyos sebet ejt Cassión, Rodrigót pedig, aki tervének ismerője, megöli.
Othello a szerelmén, becsületén, önérzetén ért sérelmet képtelen elviselni, a rosszat sejtő Desdemona hálószobájába lépve még megkérdi szépséges feleségét: „Imádkoztál az este, Desdemona?”, majd megfojtja őt. A gyilkosságnak tanúja Emília, aki ekkor döbben rá Jago cselszövényére, a zsebkendő tragikus szerepére, és feltárja Othello előtt annak tévedését. Asszony ártatlansága megkérdőjelezhetetlen volt. Desdemona még egy pillanatra feléled, és felmenti férjét a gyilkosság vádja alól. Othello számára azonban az élet már csak a halált tartogatja: kardjával megöli magát. Jago aljasságára még a szintén egy percre eszméletre térő Cassio is bizonyítékot szolgál: Tudja, hogy Rodrigót Jago ölte meg. Lodovico, velencei nemes ítélkezik: Jagót spártai ebnek nevezve, a legkeményebb büntetést kéri rá a kormányzótól.