Csehov, Anton Pavlovics:

Cseresznyéskert

Más forrásokban: Cseresnyéskert
 
Az 1904-ben született dráma hangulatában és témájában jellegzetesen csehovi mű. A cselekmény teljesen háttérbe szorul, de a korábbi drámákkal ellentétben már a szereplők lelkében nem zajlanak indulatok, nincsenek már vágyaik. A kilátástalan emberi sorsok szánalmat sem ébresztenek a nézőben, olvasóban, hiszen mindannyian lemondtak már sorsuk irányításáról, tehetetlenül várják sorsuk beteljesedését. Szánalmat csupán a cseresznyéskert vált ki belőlünk mint a megsemmisülésre ítélt érték, szépség szimbóluma. Jövője csak a kereskedő Lopahinnak van, aki büszkén dicsekszik azzal, hogy szinte írástudatlan, és aki az egykori kigúnyolt, megvetett gyermekből a cseresznyéskert tulajdonosa, vagyonos ember lesz. A tavaszi pompába borult kert körül zajlik a soványka cselekmény. Jelenlegi tulajdonosa Ljubov Andrejevna, most érkezett Párizsból leányával, Ányával. Öt évet töltöttek távol otthonuktól. Az asszony elmenekült birtokáról, mert férjét és kis fiát rövid időn belül elvesztette, s úgy érezte, hogy képtelen bánatát ezen a helyen feldolgozni. Az itthoniak szeretettel várják őket, de a boldog viszontlátás mögött felsejlik valami rémisztő gond, Varja a mostohalány és Lopahin, a kereskedő fenyegető anyagi csődről beszél. Beszélgetésük során egyre többször bukkan fel a cseresznyéskert, ami Ljubov Andrejevnának felhőtlen fiatalkorát, s a többieknek is valami földöntúli szépséget jelent. De volt idő, amikor a kert nemcsak szemet, szívet gyönyörködtetett, hanem jelentős anyagi hasznot is hozott a gazdaságba.
Lopahin többször is nekigyürkőzik, hogy tervét elfogadtassa Ljubov Andrejevnánál, de az egyre elhessegeti a problémát, nem hajlandó tudomást venni anyagi nehézségeiről, pontosabban a fenyegető árverésről. Lopahin a modern idők gyermeke, tudatlan, tanulatlan, műveletlen, de a pénzről valamit tudhat, mert nincstelen parasztként ismerték még néhány éve, és most dúsgazdag ember. Ljubov Andrejevna testvérbátyja is kerüli az anyagi csőddel való szembesülést, erről jellegzetes szokása is tanúskodik. Bármiről is van szó, ő csak biliárdozik. Magában játssza a játékmeneteket, félhangosan kommentálva az állásokat. Valamiféle álomvilágban élnek húgával. Hozzájuk próbál hasonulni inasuk, Jasa, aki Párizsban is velük volt, s mióta megjött, mérhetetlen gőggel beszél mindenkivel, úgy érzi, hogy vissza kell térnie Párizsba, mert itt már nem tud élni. A valóságról a nevelőnő sem vesz tudomást, valaha cirkuszi mutatványos volt, most bűvésztrükkökkel kápráztatja el szerény közönségét. Ánya, a ragyogó fiatal lány az itthon maradt házitanító szerelmében reménykedik, de az még arra is lusta, hogy átélje az érzést, vagy hogy érzékelje a lány vonzódását. Külsejét elhanyagolja, az egyetemet képtelen befejezni, és bölcsnek tartott butaságot szajkózik. Jepihodov két balkezes könyvelő, szánalmas, jövőtlen figura, Varja, a neveltlány az egyetlen, akibe némi realizmus szorult, ő Lopahinban, a kereskedőben látná megmentőjét, de az nem veszi észre a lányban rejlő értéket, lelki nemességet. Meg egyébként is, Varja szegény lány, Lopahinnak meg már régen csak egy istene van, a pénz. Csupa-csupa élhetetlen alak, már nem is sóhajtoznak, vakon rohannak vesztükbe.
Lopahin terve az, hogy Ljubov Andrejevnáéknak ki kell parcellázni, és el kell adni a cseresznyéskertet, hogy ki tudják fizetni az adósságukat. Ők természetesen hallani sem akarnak a tervről, de más megoldásuk nincs, illetve egy csekély összegű rokoni kölcsönben bíznak. Mindennapjaikat azonban nem változtatják meg, sőt, tragikus ostobaságként még nagy vendégséget, táncmulatságot is rendeznek. Ennek időpontja egybeesik a birtok elárverezésével, ami a család tehetetlensége miatt mégis bekövetkezik. Ljubov Andrejevna szorongva várja a híreket, késve ugyan, de megérkezik Lopahin, arcán boldog vigyorral, némileg ittasan. Ő vette meg a birtokot. Tervét így végrehajthatja: fakivágás, parcellázás, s a nyaralótelkek értékesítése óriási haszonnal.
A családtagoknak el kell hagyniuk a házat, szomorú csomagolás, készülődés következik. Ljubov Andrejevna ismét Párizsba készül, semmit nem tanult eddigi kudarcaiból, szélhámos szeretőjét fogja a továbbiakban is pénzelni, amíg van miből. A szélrózsa minden irányába szélednek szét a többiek is, csak az öreg cselédről feledkeznek meg. Firsz a kórházból hazakerülve csak zárt ajtókat talál, így hát lefekszik az ajtó elé, és várja a véget. A készülődés és a távozás közben pedig felhangzanak az első fejszecsapások: vágják a gyönyörű gyümölcsös fáit. Irtják a szépséget.
Többszörös szimbólum a kert és a hozzávaló viszonyulás: a nyilvánvaló értéket jeleníti meg a meseszép, gazdag termést hozó gyümölcsös. A felelőtlenséget, tékozlást a kert elherdálása. A pénz világának és a nemes értékeknek az összeütközését a jelzi végkifejlet. S az értékek pusztulását a fejszecsapások.