Ibsen, Henrik:
Peer Gynt
 
Fordította: Hajdu Henrik
 
Peer Gynt anyjának sok szomorúságot okozó fia, aki a munka elől kétes kalandokba menekül, majd hiszékeny anyjának nagy átéléssel meséli pl.medvevadászatát. Ase, az anya mindig korholja haszontalan fiát, de annak egy-egy kedves szava azonnal meglágyítja szívét. S bár a falubeli legények is csak nevetnek a fiún, egy telepes lányának szívét mégis rabul ejti. A lányt Solveignek hívják.
Azért is mérges rá az anyja, mert nem vette el a módos gazda lányát, Ingridet, aki a napokban üli lakodalmát egy  szerinte szemfülesebb legénnyel. Jó mókának ígérkezik, ha a lagzira készülő arát Peer megpróbálja elcsábítani. Verekedésbe keveredik a falubeli legényekkel, de végül is Ingrid vele tart. Nem sokáig, mert Peer érzelmei igencsak csapongóak, s a megalázott lányt kíméletlenül elzavarja.A falubeliek üldözik is a lányszöktető Peert. Kalandjai ettől kezdve mese és valóság között, inkább a mesék világába vezetnek. E kalandok egyrészt Peer jellemét mutatják be, mellyel a legénynek nincs sok dicsekedni valója, másrészt a világ kétes értékű erkölcsiségét. Míg utóbbin Peer elborzad, saját erkölcsi csetlését-botlását természet adta jogának tekinti.
Első kalandja a trollok közé vezet, követve egy zöldruhás szépséget, akiről kiderül, hogy  Dovre leánya, azaz a trollok királyának leánya. Megkaphatná a lányt, de le kellene mondania bizonyos földi szokásokról, meg farkat kellene hordania, stb., és csak amikor Dovre meg akarná vakítani, akkor szökik el, és mond le a túlvilági hatalomról.
Hazatérve otthonába, Solveig még mindig várja, s úgy néz ki, a lány  mellett méltó emberi életet kezdhetne. Fenn az erdőben közös otthonukat építi Peer,  amikor megjelenik a zöldruhás asszony, karjában közös gyermekükkel, aki elég szörnyűvé sikeredett. Peer elmenekül a felelősség elől, nem vállalja sem Solveig előtt önmagát, sem a trollok királylányával összehozott gyereküket sem.

Útja anyja házához  vezet, anyját nagy szegénységben találja, mindenéből kifosztva, Solveig pedig fenn az erdőben, közös házukban várja, hiába. Peer életének legteljesebb percei azok, melyekben haldokló anyjának utolsó idejét dalával könnyíti meg. Grieg felejthetetlen Peer Gynt c. szvitjének Ase halála tétele szavak helyett zenével sejteti meg a fiú és anya kapcsolatának mélységét.
Peer további kalandjait szimbolikus jelentésű helyszínek, események szereplők jelenítik meg. Az életút buktatóit az afrikai helyszíneken mutatja be Ibsen. Marokkóban mint dúsgazdag iparmágnást látjuk, aki bevallja, hogy vagyonát becstelenül szerezte. Négy társa ámulva hallgatja, mígnem hamar megtanulva Peer módszerét, vagyonára törnek. A sivatagban nincstelenül, az elemeknek kiszolgáltatva már jócskán veszít Peer gőgjéből. Később Anitra, a táncosnő mint prófétának hízeleg neki, s próbálja elnyerni kegyeit. Peer felajánlja, hogy lelket ad neki, de Anitra inkább egy opálkövet kér tőle.
„Nem ér egy pitykét a jelen:
A férfi silány, gerinctelen,
Agya porfészek, lelke salak,
A nő: megannyi törpealak. „
Marokkóban fogalmazta meg leghőbb vágyát: Császár szeretne lenni. Ez válik valóra a sivatagban: császár lesz, de a bolondokházában.
Miközben kalandjait megéli, egyre csak saját egyéniségének kimunkálása, annak megléte ill. hiánya gyötri:” Papír vagyok, de senki se ír rám! „
 
Az idő múlása Peer Gyntöt sem hagyta érintetlenül. A sok kaland után megöregedve egy hajón hazafelé tart. A hajó viharba kerül, hajótörést szenvednek, Peer Gynt lényének rút vonásai azonban megmaradtak. A viharos tengerben a szakáccsal dulakodva ő győz, lefejtve a fuldokló kezét a deszkaszálról. Útja hazafelé visz falujába. Útközben vadhagymával csillapítja éhségét, a hagyma rétegeit elnevezve vágyairól, tulajdonságairól. Arra vágyik, hogy a hagyma belsejében talál valami fontosat, ami megmutatná neki, hogy ki is ő valójában, de mikor az utolsó héj alatt sincs semmi, mérgesen elhajítja a hagymát. Továbbmegy faluja felé: árverezés van, az ő ezüst öntőkanalát is elárverezik. A falubeliek emlékeznek a hajdani megbízhatatlan, komolytalan legényre. Senkinek sincs jó emléke róla. Megjelenik a Gomböntő, aki mitikus alak, a Magasságos rendelte: feladata, hogy megőrizze az emberi lelkeket a test halála után. Peer lelke hibás, olyan akár a fületlen gomb, de a Magasságos nem dobja el, a többi hétköznapi lélekkel együtt megmenti, és a Gomböntővel együvé olvasztatja. Hogy ne kárhozzon el Peer, tanúk kellenének, hogy jó ember volt, de nincs senki, aki egy jó szót szólna érte, amíg meg nem jelenik az azóta is hűségesen várakozó Solveig, aki egy személyben jeleníti meg a szeretőt és az anyát.