Csehov, Anton Pavlovics:

Ványa bácsi

Azok közé a nagy Csehov-drámák közé tartozik a mű, amelyek arról szólnak, hogy a hétköznapi lét eseménytelensége mögött  jelentős belső konfliktusok zajlanak, olyanok, amelyek az egyéni létben a tragédia bekövetkeztét sejtetik. A tragédia  a Csehov-hősök esetében pedig az élet változatlan módon való folytatása, holott annak értelmetlensége, tarthatatlansága napvilágra került. A tragikum más jelentést kap a Csehov-drámákban, az élet értelmetlenségével, a megalázottsággal, a kihasználtsággal, a valósággal való szembesülés az, ami ezekben a drámákban a görög tragédiák erejével, katartikus hatásával rendíti meg az olvasót. Klasszikus értelemben nem tragédiák e művek, s nem tragikus konfliktusok e művek konfliktusai, de ha tekintetbe vesszük, hogy a lélek belsejében való történések izgalmasabbak, megrendítőbbek a külvilág történéseinél, akkor a tragédia új értelmezést nyer Csehov hőseinél, katarzist vált ki az olvasóban a hősök nem-cselekvése is. A változtatásra való képtelenségben, és ennek következményeiben ugyanis századunk, évezredünk embere jobban magára ismer, mint a nagy idők nagy eseményeinek nagy formátumú személyiségeiben.
Előljáróban, Ványa bácsiban semmi "bácsiszerű nincs. 47 éves, ereje teljében lévő, nyitott gondolkodású vidéki értelmiségi.
Vojnyickij, azaz Ványa bácsi életét feldúlja sógorának, Szerebrjakov, nyugalmazott egyetemi tanárnak a hazaköltözése. Ragyogó szépségű fiatal feleségét is magával hozza, akit első feleségének ( Vojnyickij húgának) a halála után vett el. E látogatás első napjaival kezdődik a mű. A ház lakói: a dada,  Szonya, az első házasságból való értelmes, tartalmas, de kevésbé mutatós fiatal lány, a nagyanya, aki ájult tisztelettel viszonyul egyetemi tanár vejéhez, s egy környékbeli elszegényedett földbirtokos, Tyelegin, akinek a család otthont adott. A család barátja és orvosa Asztrov is itt van. Az eddigi dolgos hétköznapok felborultak, a gazdálkodás nehéz, de értelmes munkáját a tétovaság, bizonytalanság váltotta fel, hiszen mindenki a vendégekhez igazodik, megadva nekik a tiszteletet. Így aztán a napi rutin felborul a reggeli délben van, az ebéd hatkor, stb., nyilvánvalóan így nem tudja irányítani a megszokott rendben a birtokon folyó munkát Vojnyickij és Szonya.
Asztrov  Szerebrjakov kései ébredésére vár éppen, a dadának panaszkodik hajszolt életéről. Úgy érzi, Szerebrjakov visszaél helyzetével, ő lóhalálban rohant, mert a köszvényes öregemberhez hívták, az meg ráérősen múlatja az időt, végül el is küldik az orvost, mert jobban érzi magát. A furcsa pár ( az öreg professzor és fiatal felesége) egyre több ellenérzést vált ki Ványa bácsiban, sógora öregsége, rigolyái elviselhetetlenek, feleségének szépsége pedig egyre elbűvölőbb, de leginkább mindkettejük tétlensége irritálja őt. Beleszeret az asszonyba, mint ahogyan az orvos is. Nem értik, Jelena Andrejevna miként mehetett hozzá Szerebrjakovhoz. Aztán egy beszélgetés alkalmával elmondja Ványa bácsinak, hogy  elbűvölte őt az egyetemi tanár hírneve, izgalmasnak tetszett rangja, foglalkozása, hiszen a nagy emberek  mítosza lengte őt körül.
Csakhogy Ványa bácsi számára Szerebrjakov nyugdíjba vonulásával vált nyilvánvalóvá, hogy sógora hírneve, tudományos munkássága csak a képzelet szüleménye volt. Jellegtelen, eredetiséget nélkülöző szimpla tanárember volt, aki önmagát fújta nagyra. Eddigi életének anyagi fedezetét Ványa bácsi és Szonya biztosította két kezének munkájával. Hálát nem vár Ványa bácsi, de jól esne neki egy-két jó szó mindazért, amit sógora gondtalan életéért tett.
A nyűgös, köszvényével kínlódó Szerebrjakov összehívja a családot, és azzal a meglepő ötlettel áll elő, hogy eladja a birtokot ( a birtok jog szerint Szonya anyai öröksége) a pénz egy részét értékpapírokba fekteti, másik részén pedig Finnországban vesz házat. Ványa bácsi kérdésére, hogy velük pedig mi lesz, nagyvonalúan azt válaszolja, hogy az majdcsak megoldódik.
Ványa bácsi ekkor döbben rá, hogy egész eddigi munkája, önfeláldozása egy kisstílű , lélektelen gazember érdekében történt.  Ekkor ézékeli pontosan Szerebrjakov emberi minőségét, ekkor tudatosul benne eddigi évtizedeinek hiábavaló, megfeszített munkája. Szerebrjakov visszakozik Ványa bácsi indulatos válaszától, és sértődötten „takarodót fúj”, fiatal feleségével úgy döntenek, hogy ezen a helyen nem lehet élni, és csomagolnak, hogy visszaköltözzenek a városba. Távozásuk fájdalmas érzést kelt Ványa bácsiban, aki a szépséges Jelena Andrejevnát már soha nem láthatja, s az orvosban is, aki iránt Jelena is érzett valami szerelemfélét. Szonya számára pedig marad továbbra is a reménytelen szerelem az orvos iránt, aki „vaksága” miatt nem veszi észre az érte epedő fiatal lány érzéseit.
A vendégek elmennek, az itthon maradottak számára pedig maradnak a munkával töltött hétköznapok, „ nyugalmat nem ismerve dolgozni fogunk másokért most is, öregkorunkban is, ha meg üt az óránk, békésen meghalunk…”-mondja Ványa bácsi Szonyának.
Arról pedig, hogy miként omlott össze a világ Ványa bácsiban, nem fognak beszélni.